Egy kis meglepetéssel készültem nektek Halloweenre, ami egyébként Dreamy ötlete volt (áldassék a neve) ... Egy One Shotot akartam írni, de ahogy látni fogjátok az nem az én műfajom mint kiderült, mert ez legalább Ten Shot lett.... Mindegy, most már készen van, 22 oldal, úgyhogy csak erős idegzetűek kezdjenek bele, mert rohadt hosszú.... :)))
Azért remélem lesz néhány bátor, kitartó és vállalkozókedvű olvasó...
Nagyon jó mulatást annak, aki ma bulizni megy!
( Szeretném megosztani veletek a legnagyobb örömhírt, ami bearanyozta a hetemet: meg van a jegyünk a 1D koncertre!!! Irány Bécs! ----- te jó ég, mennyire boldog vagyok!!! ----------)
Halloween
Halloween
Utálom ezt az egészet. A felhajtást, a hideget, az utcákat rovó megvadult gyerekseregeket, mindent. Soha nem voltam valami nagy bulizós, de mára kifejezetten idegesít az egész cirkusz.
Az idén pláne, hogy sikerült megkapnom a bébicsősz szerepét. A tíz aprótalp, családunk legkibírhatatlanabb tagjai, ebben az évben az én felügyeletemmel borzolhatják a felnőttek idegeit, amíg begyűjtik a hányásig ehető, cukorka és csokimennyiséget. Kétéves a legkisebb, neki ez lesz az első, és annyira várja, mintha igaziból átváltozhatna erre az estére. Persze Dorothy és Mischel,- a két nővére-, telebeszélte a fejét, hogy ilyenkor valódi vámpírok, és ezer éve rothadó hullák járnak-kelnek az utakon, és hogy fantasztikus dolog a Halloween.
A többiek 4-10 évesek, velük könnyebb lesz, de Kalebet egész este cipelhetem az tuti, mert az első sarokra elfárad, és utána addig hisztizik, amíg ölbe nem veszem. Mivel tavaly az unokatesóm, Melanie asszisztálta végig a kis szörnyek édességgyűjtő hadjáratát, idén simán közölte a családdal, hogy én vagyok a soros, a felnőttek pedig egy vállveregetéssel és együtt érző mosolyokkal intézték el a dolgot. Jövő februárban leszek 18 éves, és akkor végre egy életre megszabadulok ettől a megtisztelő feladattól. Hatalmas és borzasztóan zajos családunkban ugyanis az a szokás, hogy a legnagyobb „gyerekek” kísérgetik a kicsiket ezen az estén.
Mindegy, csak legyek már túl rajta.
Kinéztem az ablakon, és bármennyire is utálom a Halloweent, önkéntelenül elmosolyodtam. Minden ház kertjében már napokkal ezelőtt megjelentek a dekorációk, és mára, a világító tökökkel telepakolt lépcsőkkel együtt, az utca elnyerte végső formáját az ünnepre. A szemben álló fára egy boszorkány volt felkenődve, mintha elnézte volna a kanyart, a fűből négy kicsi láb állt ki, mintha fejjel lefelé ástak volna el két gyereket, az ajtó mellé cirokseprűk voltak letámasztva, felettük egy deszkára pingált felirat: PARKOLÓ.
A másik oldalon szellemek lengedeztek kivilágítva a fák ágai között, és baljós árnyak futkostak a falon, ahogy a szél néha megfújta a lámpásokban égő mécseseket. Igazából nagyon hangulatos volt a látvány, és lassan éreztem, hogy rajtam is úrrá lesz az izgalom.
Az emeletről fülsértő visítások és göndör kacajok hallatszottak, ami arra utalt, a kicsik már javában öltöznek, és felajzott állapotban várják, hogy elinduljunk. A nagylányok, anyukák a sminkek és jelmezek bűvöletében élnek már hetek óta, a férfiak pedig a hátsókertben sütögetnek, mert szokatlanul enyhe az idő. Persze a vacsorakészítés csak jó kifogás, igazából agyukra megy a gyerekzsivaj, és három rekesz sörrel, valamint némi whiskyvel együtt kizárták magukat a házból, nehogy részt kelljen venniük az őrületben.
A tortúrát leszámítva, amit ma ki kell állnom, imádom az ilyen nagy, családi összejöveteleket, mikor mind a negyvenen összegyűlünk, a távoli unokatesóktól a kötögető nagynénikig, és hajnalig viccelődünk.
Ma a kicsik ki fognak dőlni a sok izgalomtól, miután a fele társaság kihányta a magába tömött édességeket. Mi pedig nyugodtan beszélgethetünk, és mehetnek a nagy sztorizások a felnőtt társasággal, amit eddig csak irigykedve néztem, hisz engem még a gyerekek között tartottak számon.
Elégedetten húztam ki magam, a kezeimet fekete farmerem zsebeibe szuszakoltam, és tovább bámultam kifelé, a lassan megtelő utcára, ahol a kis szörnyek már fékeveszetten rohangáltak, és megkezdődött az őrület.
---------------------------------
Felkentem a fehér alapozót, és addig mázoltam egymásra a rétegeket, amíg szép sima felületet értem el vele. Erre kezdtem el felhordani a fekete festéket a szemem köré, a kinyomtatott kép alapján, és közben azon agyaltam, elég lesz-e a tésztában sült virsli, aminek a végét ketchupbe mártottam, hogy úgy nézzenek ki, mintha levágott, véres ujjak lennének.
A bóléba beledobtam néhány szemgolyó alakú gumicukrot, a sós rágcsába beleállítottam a húgom babájának kitépkedett lábait (remélem vissza tudom rakni őket, mert ha nem, akkor tényleg vér fog folyni, mikor rájön, hogy tönkretettem) és apró, marcipáncsontvázakat szórtam a répatorta kakaóval leszórt tetejére. Totál úgy néz ki, mintha egy felforgatott temető lenne.
A kanapékat fehér lepedőkkel takartam le, és összefolyattam egy kis művérrel, a sarkokba műpókhálót aggattam, bele hatalmas, szőrös madárpókokat ültettem, amik olyan élethűek, hogy a hideg is kiráz tőlük. A világítást papírzacskókba állított mécsesekkel oldottam meg, amikre különböző ijesztő arcokat rajzoltam, így a fény a falakra vetíti a rémisztő alakokat.
Ahogy a lépcsőn lépkedtem lefelé, elégedetten néztem körül a nappaliban. Életem első Halloween bulija. Nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek, amiért belementek, hogy a barátaimmal ne a koleszban, hanem egy külön házban éljünk az egyetem alatt. Tudom, nem kis áldozat ez a részükről, de nekem annyira jó, hogy a magam ura lehetek, és úgy élhetek, mint egy igazi felnőtt.
Izgalommal vegyes boldogság vibrált a testemen.
Egy csontváz ugrott ki az ajtó mögül, ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokon, velőtrázó sikolyt hallatva, amitől majdnem összeszartam magam, aztán elképedt arcomat, és igazi ijedségemet látva, Zayn hangján szólalt meg:
- Na mi van Lou? Becsináltál? –röhögött öblösen.
- Igen, tesó. Úgyhogy menj a picsába! – nevettem vele.
- Akkor jó a jelmezem?
- Szenzációs!- nyugtattam meg készségesen.
Léptek hangzottak fel mögöttem, és a lépcsőfordulóban megjelent Liam, aki inkább nézett ki kerti törpének, mint zombinak, de természetesen ezt a véleményemet megtartottam magamnak. Niall még nem ért haza, neki délután részt kellett vennie a matek előkészítőn, mert karácsony előtt a megyei versenyen kell helytállnia.
- Hányan leszünk? – kérdezte Liam, és közben a karjára rajzolgatott egy lila ceruzával.
- Olyan tizennyolc-húsz körül –válaszolta Zayn, aki magára vállalta a bulifelelős szerepét, ő lévén a lányok között a legnépszerűbb a csapatból. Nem tudják, de engem teljesen hidegen hagynak a csajok. Vagy két éve jöttem rá, hogy meleg vagyok. Eleinte sokkolt a felismerés, de mikor megismerkedtem Jimmel, majd később Derekkel, helyére kerültek a dolgok. Nem verem nagydobra, hogy a saját nememhez vonzódom, de szerintem a srácok is rég rájöttek, csak vannak annyira jó fejek, hogy nem forszírozzák a témát. Megvárják, amíg én állok elő vele. Én pedig úgy érzem, ez ráér akkor, ha találok valakit, aki megtetszik, és lesz apropója a dolognak. Addig felesleges,hogy napi szinten szívassanak a melegviccekkel.
- Sophie eljön? –kérdezte Liam, mintegy mellékesen, de hallottam a hangján, hogy fontosabb neki a válasz, mint amit előad nekünk.
- Igen, persze. Perrievel együtt. Sőt, a barátnőjüket, Zimat is elhozzák, aki fülig bele van esve Louisba.
Ez az információ számomra teljesen érdektelen, sőt, talán kicsit idegesítő is volt, de nem reagáltam rá. Ahogy elfordultam, hogy megnézzem a jelmezem a tükörben, még láttam, hogy Zayn biccent Liam felé, aki elhúzza a száját. Tehát ők már beszéltek erről a hátam mögött, és ez csak egy próba volt, hogyan reagálok. Ezek szerint a várakozásaiknak megfelelően történtek a dolgok. Nem igazán érdekelt, soha nem akartam letagadni, vagy eltitkolni, egyszerűen csak nem volt rá alkalom, hogy elmondjam nekik. És egy kicsit féltem is, nehogy azt higgyék, bármelyikükkel is ki akarok kezdeni, vagy attól fogva ne merjenek alsóban flangálni előttem. Csak arra vágytam, hogy normális életet élhessek, amíg találok valakit, aki felkelti az érdeklődésemet.
----------------------------------
Nagy sóhajjal nyitottam ki az ajtót a gyereksereg előtt, akik egymáson áttaposva özönlöttek ki az utcára, és máris a szélrózsa összes irányába kezdek szaladni.
- Héjjjj! – kiáltottam el magam, ami a mély, rekedtes hangomon elég fenyegető volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmüket. Megtorpantak. - Styles ördögök! A szabályok a következők: Nem rohangálhattok össze-vissza. Patrick megy elől, mindenki más utána, és mi Kalebbel leghátul. Minden házba becsengethettek, előadhatjátok magatokat, de aki nem marad a többiekkel, azt hazakísérjük, és az ablakból nézheti a Halloweent. Meg vagyok értve? – Körülnéztem, de csak bólogató vámpírok, és halott menyasszonyok néztek vissza rám. Szépen sorba rendeződtek, és viszonylagos rendben indultak meg a kitüntetett Patrick után, aki egy szemüveges, komoly kisfiú volt, mint amilyen én lehettem tizenkét évesen.
Kaleb pici kezét hatalmas tenyerembe zártam, és elindultunk a menet végén.
Házról-házra jártunk, az édességek szépen gyűltek, míg egyszercsak már nem fértek el a kis szütyőkben.
- Haza kellene mennünk, hogy kiürítsük őket – közölte Dorothy, én pedig megforgattam a szemeimet, mert abban reménykedtem, hogy ennyi elég is lesz nekik. Beletörődő sóhajjal fordultam meg, hogy ölbe vegyem a legkisebbet, de nem állt mellettem. Felkaptam a fejem, és meghűlt a vér az ereimben. Lassított felvételként láttam, ahogy Kaleb egy határozott lépéssel lelép az úttestre, és megiramodik, hogy a túloldalon villogó szellemalakot közelebbről is szemügyre vegye. Egy biciklis kanyarodott be a sarkon, aki nem láthatta a bokor mögül elé lépő gyereket, csak amikor már képtelen lett volna megállni. Önkéntelenül megrántotta a fékeket, amitől leblokkoltak a kerekek, ő pedig már nem csak hogy kormányozni nem tudott, de szép egyenletes röppályára emelkedett a bicajról, ami a tehetetlenségtől még gurult egy kicsit, majd ráborult az ijedt Kalebre. A srác pedig elrepült előttem. Nem vettem levegőt, csak amikor a könyökét dörzsölve kievickélt a bukszusból, ami hála az égnek felfogta az esését. Addigra már odaszaladtam az éktelenül visító gyerekhez, kiszabadítottam a bicikli alól, és talpra állítottam. Nagyon megijedtem, mert csurom vér volt. De a nővére odalépett, ölbe kapta, aztán egy pár pillanat alatt leleltározta, majd felém nyújtotta:
- Semmi baja, csak a művér van rajta, amit rákentem. –Éreztem a hangján, hogy ő is megkönnyebbült, de mikor az öccséhez fordult, összehúzta a szemöldökét:- Fejezd be a hisztit, vagy jövőre nem jöhetsz velünk! Miért léptél le az útra? Milliószor elmondtuk már neked, hogy csak a járdán szabad menni. – Teljesen az anyja hangján beszélt, és a hanglejtésük is megegyezett. Lelkiismeret furdalásom támadt, hisz én vagyok ma értük a felelős. Odaléptem hozzá, átvettem a még mindig az ijedségtől hüppögő kisfiút, és megsimogattam a fejét. – Semmi baj. Hazaviszlek anyuhoz, oké? –Csak bólogatott, és a nyakamba fúrta taknyos kis arcát. Közben a srác felé fordultam, aki mögém lépett.
- Minden rendben? Nem lett baja? Nem láttam, csak mikor elém lépett – mondta szabadkozva.
- Semmi baja, és én tehetek az egészről. Csak egy pillanatra engedtem el a kezét…- mondtam, és lesütöttem a szemem, aztán nagy nehezen mégis felnéztem rá. – Te jól vagy? Jó nagyot repültél.
- Persze, semmi gond, csak a karomat horzsoltam le, de az pont belefér a mai jelmezembe – nevetett fel, és akkor néztem meg jobban. Szőkére festett, kakastaréjszerű frizura, kedves arc, kék szemek. Tipikus szomszédsrác típus. Elsőre szimpatikus volt nekem.
- Harry Styles – nyújtottam felé a kezem.
- Niall Horan. – Kezet fogtunk, aztán mindketten elmosolyodtunk. Körülnézett. – Erre a sok gyerekre mind te vigyázol?
- Aha. De nincs velük baj, csak a kicsire külön kellett volna ügyelnem. Kitesz három nagyobbat.
- Igen, én is ilyen örökmozgó voltam. – Kaleb kikukucskált az állam alatt.
- Alig várom, hogy megunják, és kidőljenek.
- Elhiszem. Én el se vállalnék ilyen nemes feladatot. – Még egyszer végignézett a gyülekezeten, akik még mindig a sokktól mereven álldogáltak körülöttünk.
- Szóval ne haragudj, figyelmetlen voltam. Örülök, hogy nem lett semmi bajod.
- Én örülök, hogy az öcskös megúszta. Túl gyorsan mentem, csak haza akartam érni egy órával a buli előtt, hogy legyen időm rendesen elkészülni.
- Ó, értem – válaszoltam, és életemben először apró rossz érzés kúszott a tudatomba, hogy én nem a korombeliekkel bulizok, hanem a családdal.
Felállította a bringát, amiről kiderült, hogy leesett róla a lánc, az első kerekébe pedig olyan nyolcas lett, hogy még tolni sem lehetett. Elcsodálkoztam, de aztán rájöttem, hogy a járda szegélyének ütközött, mielőtt ráborult a gyerekre.
Niall nézegette minden oldalról, aztán lemondóan felsóhajtott.
- Hát ezt cipelhetem hazáig… - ahogy a vállára akarta venni, panaszosan felnyögött, és azt is láttam, hogy az egyik lábára sántít egy picit.
- Patrick! Gyere, vedd át Kalebet! – Ahogy megszabadultam a kis élősúlytól, azonnal Niallhez léptem. – Kérlek, hadd segítsek hazavinni a bicajodat!
- Nem kell haver, megoldom. Csak menjetek nyugodtan.
- Nem! Ragaszkodom hozzá. A gyerekek útközben is lelejmolhatják a lakókat. Merre laksz?
- Két sarokkal feljebb az Abby Road-on.
- Oké, akkor sorakozó!- kiáltottam el magam, mire a gyerekek többé-kevésbé összerendeződtek.
Patrick az élre állt, Kalebbel a karjában, a többiek követték, mi pedig Niallel a sor végére maradtunk. Ő kicsit sántikált, nekem pedig lelkiismeret furdalásom volt, hogy tönkretettem az estéjét, amit annyira várt.
- Mondd a címet, és menj előre készülődni. A kölykökkel nagyon lassan haladunk. Viszem a bringádat, ahogy tudom, és természetesen a javítási költségeket is állom.
- Nagyon jó fej vagy, köszi. Abby Road 27. A javítást majd megbeszéljük, ha már tudjuk mennyibe fog kerülni, és max felezünk – mosolygott rám.
- Rendben, akkor menj, és vegyél egy forró fürdőt, az segíteni szokott ilyen esések után.
- Ezt honnan veszed?
- Gördeszkázom évek óta, úgyhogy ismerem a zúzódásokat – húztam el a számat.
- Rendben. Akkor ha odaértetek jó sokáig csengess, hogy meghallja valaki, mert a lakótársaim már lehet, hogy alapoznak az estére.
- Oké, semmi gond. – Megszaporázta a lépteit és eltávolodott. Néztem, ahogy a második sarkon jobbra fordult, és valahogy sajnáltam, hogy csak ennyi időt töltöttünk együtt. Nincsenek barátaim, és életemben először, egy idegen fiúval is jól éreztem magam, anélkül, hogy azon agyaltam volna, hogy tetszik nekem. A hormonjaim már vagy két éve veszettül hajtanának, hogy végre bepasizzak, ezért aztán nem járok társaságba, nehogy valami hülyeséget csináljak egy hetero fiúnak udvarolva.De egy ilyen kisvárosban nincs lehetőség, hogy másként párra leljek. Ha feladnék egy hirdetést, másnapra az összes ember tudná, hogy meleg vagyok, és rajtam röhögne a kukástól a hentesig, mindenki.
Ezért kárhoztatom magam arra, hogy egyedül töltsem a napjaimat, és várom, hogy jövőre elmehessek innen, valami jó messze lévő egyetemre. Itt is van egy, a városban, de eszem ágában sincs ide jelentkezni. Nem ismerek onnan diákokat, mert nem nagyon vegyülnek a városiakkal, de azért biztonságosabb lenne pár száz kilométerrel arrébb élni.
Amíg ezen agyaltam, el is értünk a sarokig, ahol Niall befordult. Mi is bekanyarodtunk az utcába, aztán a házszámokat nézegetve kerestük a címet. A gyerekek már elfáradtak, este fél tíz is elmúlt, úgyhogy csendben és rendben tipegtek előttem, míg Patrick fel nem kiáltott. – Ez az! – mutatott egy vöröstéglás házra, amit szépen nyírt gyep, és magyalbokrok választottak el az úttól.
A gyerekeket a járdán hagyva elcipeltem a bringát az ajtóig, majd hosszasan rátenyereltem a csengőre, ahogy Niall javasolta. Egy fél perc sem telt bele, mikor kivágódott az ajtó.
- Mi van bazmeg? Mi ilyen sürgős? Miért nem brunyáltál otthon? – kérdezte egy vékony hang, és a tulajdonosa ellépett az útból, hogy bemehessek mellette.
- Elnézést – köszörültem meg a torkom. Erre először egy arc jelent meg, kíváncsian kikémlelve. Fehérre volt mázolva, az egyik szeme körül egy fekete csillag, a pólóján batman jelek.
- Szia. Csak Niall biciklijét hoztam. Azt mondta, csengessek jó sokáig, hogy meghalljátok.
- Idióta – morogta a srác, miközben végre a testével is követte a fejét, és elém lépett. Felhúztam a szemöldököm, mert azt azért elég durvának tartottam, hogy egyből lemarház, anélkül, hogy ismerne.
- Bocs’ nem te! Niallra gondoltam –tette hozzá, mire mindketten elmosolyodtunk.
Jó tíz centivel alacsonyabb volt nálam, vékony, szikár. A haja szerteszét meredezett, gondolom a nem kevés zselétől, amivel belőtte. Éreztem, hogy egy apró kéz markolássza a térdemet, mire lenéztem, és Kalebet pillantottam meg, aki nyilván négykézláb jött fel az magas lépcsőfokokon, és most a nadrágomba kapaszkodott éppen. Lenyúltam érte, és automatikusan ölbe vettem.
- A bringát a falhoz támasztottam - mutattam oldalra, ahol a pinceablak mellé állítottam a balesetes darabot. -Ha felírnád a nevemet és a számomat, azt megköszönném. Szeretnék majd elszámolni Niallel, a javítási költségek miatt. – A srác rendületlenül bámult, de nem engem, hanem inkább Kalebet, aki épp az ujját próbálta az ajkaim közé préselni, mert nem szereti, ha mással beszélgetek.
- De édes! – szólalt meg a fiú, és nekem valamiért megugrott a gyomrom. – Szóval te vagy a kis bandita, aki miatt összetörte magát a barátom? – Inkább megállapította, mint kérdezte, aztán odanyúlt, és megsimogatta a dundi kezecskét, ami kilógott a kabátból. Szélesen elmosolyodott, és nekem már a pulzusom is felgyorsult, pedig semmi okot nem találtam rá. Valamiért erős vonzalmat éreztem a fiú iránt, akinek még nem is láttam az arcát, hisz úgy elmaszkírozta magát, hogy az anyja sem ismerne rá. De azért erős álla, kiugró arccsontjai, és gyönyörű kék szeme elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem egy utolsó darab. Most rám siklott a pillantása, és meglepődött, mert én épp félreérthetetlenül méregettem. Mire észbe kaptam, már le se tagadhattam volna, hogy bámultam.
- Gyertek be! – mondta egy kis habozás után, majd szélesebbre nyitotta az ajtót. – Fogalmam sincs, hol lehet ebben a házban egy papír és egy toll. De mindjárt hozom a telefonom, és bepötyögöm… az a biztos! –tette még hozzá, majd várta, hogy belépjek a házba.
- Nem tudok bemenni ne haragudj, de nem hagyhatom kint a többieket –néztem a járdára, ahol a hullafáradt gyereksereg kókadozott.
- Óóóó –nevetett fel a csillagszemű fiú. – Neked aztán nehéz estéd lehetett barátom! –kacsintott rám, és elszaladt. Pár másodperccel később a telefonjával a kezében tért vissza, és kérdőn nézett rám. A szeme sarkában nevetőráncok jelentek meg.
- Őőőő…Harry Styles, 0688 567 3359 –diktáltam be a számomat, majd elmormoltam egy köszönömöt és biccentettem, aztán elindultam lefelé a lépcsőn.
- Harry! – szólt utánam a fiú. - Nincs kedved visszajönni, ha leadtad a kölyköket? Szívesen látunk. Jó buli lesz… - A szám is eltátottam. Meghívtak egy házibuliba? Vadidegenek közé? Na ezt se hittem volna, hogy valaha előfordul velem.
- Nem hiszem, hogy elszabadulok. Családi banzáj van nálunk – válaszoltam lemondó hangon, amin magam is meglepődtem.
- Oké, ahogy gondolod. Nálunk reggelig tart a buli, úgyhogy ha meguntad a tántikat, gyere át! – mondta kedvesen, aztán eltűnt az ajtóból, de én még akkor is mozdulatlanul álltam, mikor már rég bekattant mögötte a zár.
-------------------------------
Nem tudtam mi történik velem. Csak álltam a sötét konyhában, a pultra támaszkodva, és kifelé kukucskáltam a függönyön át, hogy lássam a csodazöld szemek tulajdonosát, ahogy a népes gyereksereggel elsétál a sarokig, majd befordulva eltűnik a szemem elől. A légzésem még mindig szapora volt, a vér a fülemben lüktetett. Én még ilyen szép fiút életemben nem láttam, maximum valami újság címlapján. Azt se tudtam, hogy a göndör haj a gyengém, de ez azonnal kiderült, mikor képtelen voltam másra gondolni, csak arra, hogy muszáj beletúrnom a csigás tincsekbe. Micsoda ördögi összetétel ez a két gödröcskével, és a világ legszebb ajkaival? Mikor már nem láttam őket, eszembe jutott a mozdulat, ahogy lenyúlt a gyerekért, és olyan magától értetődő módon vette az ölébe, mintha a sajátja lenne. Lehet, hogy az övé. Legalább huszonegy éves….nem ő lenne az első, akinek ennyi idősen már gyereke van. Ahogy a dundi kis ujjak a szájába furakodtak, azt is teljesen természetesen kezelte. Csak finoman kihúzta őket, majd egy apró puszit lehelt rájuk. Akkor azt hittem, a saját küszöbömön ájulok el. Soha, senki nem gyakorolt még rám ilyen hatást. Minden vágyam volt, hogy az én ujjaimra tapadjanak az ajkai, vagy ne is az ujjaimra, hanem a számra, vagy…. Na jó…Ezt most fejezzük be, de azonnal! – A nadrágom kényesen megfeszült, ami nálam nem szokott előfordulni soha. Megráztam a fejem, hogy elűzzem a fantáziaképeket, ahogy épp levetkőztetem az ismeretlen fiút, és végigcsókolom a testét, de szánalmas próbálkozásom kudarcot vallott. Meg akartam dörzsölni az arcomat, annyira frusztrált a tudat, hogy így megkívántam egy idegent. Utolsó pillanatban kaptam észbe, hogy ki van mázolva a képem, aminek határozottan nem tenne jót, ha összemaszatolnám.
Be sem mutatkoztam. Mekkora idióta vagyok? Komolyan mondom, úgy viselkedtem, mint egy agyament. De én tudom ki ő… Harry….Harry Styles. Hmmm… a neve is szép, mint ő maga. És mennyire illik rá. Harry - ízlelgettem a nevet. Remélem visszajön! Ahogy bámult engem, az két dolgot jelenthet. Vagy tetszettem neki, és azért, vagy annyira jó lett a sminkem, hogy nem tudta levenni róla a szemét.
- Mit csinálsz itt a sötétben? – hallottam meg Niall hangját a hátam mögött. – A srác meghozta a biciklimet? –kérdezte, és felkattintotta a lámpát. Az éles fény bántotta a szemem, ezért becsuktam, de azonnal Harry arca ugrott be, ezért inkább azt választottam, hogy könnyek között nézzek Niallre.
- Ja. Meghozta. Megadta a számát, hogy majd hívd fel a javítás miatt.
- Rendes fiú – mondta elgondolkodva Niall. - Meg kellett volna hívni a buliba.
- Meghívtam – vágtam rá gyorsan. – De azt mondta, nem tud eljönni, mert családi Halloween party lesz náluk.
- Kár. Szívesen megismertem volna.
- Hát erre nem a legalkalmasabb egy buli, ahol üvölt a zene, és mindenki hulla részeg, veled az élen – dünnyögtem, és azzal vigasztaltam magam, hogy találok majd alkalmat arra, hogy összefussak Harryvel. Ha tudom a számát, akkor nem nagy kunszt kideríteni a címét sem. Itt lakhat valahol a környéken, ha ennyi kisgyerekkel itt bóklászott. Remélem nem csak látogatóba jött a nagymamájához.
Niall benyomott az arcába egy szendvicset, aztán kinyitott egy sört.
- Igazad van, de mivel nem akarom kifizettetni vele a javítást, nem nagyon lesz rá más alkalom.
- Attól, hogy nem fizeti ki a javítást, még áthívhatjuk egy sörre. Tényleg szimpatikus a srác. De az is lehet, hogy megunja a családot és leficcen. – Csak a reményeimnek adtam hangot, de már ettől is elszorult a torkom. Nagy a baj.
-------------------------------------
Képtelen voltam kiverni a fejemből a fiút, aki ajtót nyitott. Egész úton hazafelé rajta járt az eszem, és azon, hogy még a nevét sem tudom. Felidéztem, hogy nézett bennünket Kalebbel, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem a gyerek keltette fel ennyire a figyelmét. Annyira szeretném, ha lenne egy radarom, hogy rájöjjek, melyik fiú meleg. Nekem erről fogalmam sincs. Muszáj megvárnom, amíg valaki kezdeményezni fog. Lassan nagykorú leszek, nem létezik, hogy addig meg se csókol senki. Tudni akarom, milyen érzés, ha valaki vágytól fűtötten közeledik hozzám. A szám is kiszáradt a gondolatra. Ezt a srácot szívesen közelebb engedném magamhoz…. De mi az esélye annak, hogy meleg, ha meleg akkor facér, ha meleg és nincs senkije, akkor én tetszem neki, és ha meleg, szingli, és tetszem neki, akkor annak mennyi a valószínűsége, hogy látom még valaha? Hát, így boncolgatva a dolgot, elég szarul állok….
Mire hazaértünk, Kaleb már elaludt a kezemben, ami majd leszakadt dundi kis segge alatt. A többiek is csak vonszolták magukat, és az ikrek elkezdtek panaszkodni, hogy hányingerük van. Ahogy hozzájuk léptem, döbbenten láttam, hogy a kosaraik majdnem üresek. Jézusom! Megettek egy kiló cukrot és csokit. Végig fogják rókázni az éjszakát.
Végre leadtam a kölyköket, mindegyik csak úgy sorolta a hihetetlen élményeit a szuper estéről. Úgy látszik, ők máshol jártak, mint én. Vagyis nem annyira…. tényleg szuper volt az este, de csak azért, mert végre találkoztam valakivel, aki megdobogtatta a szívemet.
Ha azt tudom, hol lakik Niall, akkor rajta keresztül a fiúhoz is közelebb kerülhetek. Csak hívjon fel, hogy ne kelljen pofátlanul becsengetnem hozzá. Az olyan ciki lenne…. de megteszem, ha nem lesz más alternatíva.
Az este gyorsan elszaladt, éjjel egy óra volt, mikor Susan néniék is elvánszorogtak aludni. Már csak páran lézengtek a kertben, jobbára férfiak, akik még úgy érezték, beléjük férne egy üveg sör, vagy pár falat steak. Unottan üldögéltem a hintaágyban, mikor megrezzent a mobilom. Előkotortam, és sóhajtva nyitottam meg az üzenetet. Ismeretlen számról érkezett, amitől valamiért görcsbe rándult a gyomrom.
„ Na milyen a családi vircsaft? Nem jössz át? Itt most kezdődik az élet. Louis”
Louis…. istenem. A torkomba gombóc nőtt, a lábaim remegni kezdtek. Tiszta szerencse, hogy ülök.
Írt nekem. Ő írt. Nem is Niall. Nem felejtett el, sőt, most is rám gondol. A tudattól engem is elkapott a hányinger, pedig nem is ettem semmit.
Felpattantam a hintaágyból, majd tíz lépést futottam. Aztán megtorpantam, a fejemet ingatva visszasétáltam és leültem. –Nem mehetek oda. Nem ismerek senkit – harcoltam magammal. – De oda akarok menni! Itt a lehetőség, hogy ismerkedjek, barátokat szerezzek. Még egy évet úgy is ki kell húznom itt, muszáj, hogy fiatalokkal is legyen kapcsolatom, különben bedilizek. –Újra felpattantam, aztán ismét leblokkoltam pár lépés után. – De ne éld bele magad, hogy akar tőled valamit. Nagyon beégetheted magad, ha félreértelmezed a kedvességét. Lehet, hogy volt gyerekszobája, te pedig olyan kivert kutya szemekkel néztél rá, hogy megsajnált. A kis bénagyereket, aki a szüleivel tölti a Halloweent.
Mindegy! Akármilyen okból is, de ezek szerint nem csak udvariasságból hívott meg, ha még ilyenkor, éjjel is én járok a fejében, és sms-t ír nekem. Nagy levegőt vettem, és határozottan elindultam a hátsó ajtó felé.
- Anya! –léptem be a konyhába, ahol a későn fekvők még halkan beszélgettek egy tea mellett. - Átmegyek az Abby Roadra. Összehaverkodtam pár sráccal, és meghívtak.
- De jó, kisfiam! Menj csak. Kulcsot vigyél, mert mi lassan kidőlünk. – Mosolygott Annabelle nénikémre, aki szeretetteljesen nézett rám.
- Nagyon jól nézel ki Hazz!- mondta. – Már igazi férfi vagy – méregetett, amitől a hideg is kirázott. Ha nők néznek meg ilyen alaposan, attól az összes szőröm égnek áll.
- Köszi Bella, aranyos vagy. Holnap még beszélgetünk! – intettem feléjük, majd a kabátomért nyúltam, és kiléptem a csípős éjszakába.
---------------------------------
Nem válaszolt. Percekig néztem a telefonom kijelzőjét, de semmi. Időnként megnyomtam a gombot, nem mintha ettől bármi is változott volna, csak biztos akartam lenni benne: nem kerülte el a figyelmemet, hogy üzent. Nem tudom, hogy kerülhette volna el, ha szinte pislogás nélkül bámultam a készüléket, de mindegy. Ezzel töltöttem az időt. Tíz perc után feladtam. Látta az üzenetet, de nem válaszolt. Nős, gyereke van, vagy meleg, de pasija van. Vagy hetero, én meg egy idióta. Ezen hangosan felnevettem.
A konyhába mentem, töltöttem magamnak egy pohár vodkát. Egy hajtásra megittam, és élveztem, ahogy marja a torkomat. Ezek szerint leiszom magam. Eddig nem nagyon tartottam a többiekkel, abban reménykedve, hogy Harry mégis beállít. Rettegtem, hogy részegen képtelen leszek kommunikálni vele, vagy ami még nagyobb félelmem volt, leteperem, mindenki szeme láttára. De így, hogy az utolsó reménysugár is kihunyt, mert hiába vettem erőt magamon, és írtam neki üzenetet, még arra sem méltatott, hogy válaszoljon. Akkor jöhet a vodka, sörrel, úgy hamarabb hat.
Épp a második pohárral készültem leküldeni a torkomon, mikor kilépve a konyhából földbe gyökerezett a lábam. Harry ott állt, magányosan, elveszetten, a nappali és az előszoba között, és úgy nézett körül, mintha a karthágói csatában találta volna magát. Úgy repültem át a szobán, mintha szárnyaim lennének.
Elé toppantam, amitől megijedt szerencsétlen, én pedig egyre hangosabban mondogattam magamban, hogy nyugi….NYUGI!!! Ne ronts ajtóstul a házba!
- Szia – mondtam olyan boldogan, mintha most kaptam volna meg a lottó ötöst, kis címletekben.
- Hello! - Neki is felderült az arca, amitől nekem megugrott a gyomrom.
- Örülök, hogy el tudtál szabadulni. Kérsz egy sört? Vagy valami töményet?
- Köszi, azt hiszem valami ütőssel kezdenék –válaszolta, és a szemében bizonytalanságot láttam. Elindultam előre, és a konyhába mentem, ő pedig szorosan követett. Szinte éreztem a testéből áradó hőt. Hiperérzékeny lettem, pedig még nem is ismerem.
Töltöttem neki is egy vodkát, aztán a kezébe nyomtam, én pedig nekidőltem a mosogatónak.
- Louis. Louis Tomlinson –nyújtottam felé a kezem, hogy bemutatkozzak. Lenézett, aztán nagyot nyelt, majd a nadrágjába törölte a tenyerét. Ez az apró momentum olyan elementáris erővel hatott rám, hogy kihagyott a szívem. Nem hiába hallgatok pszichológiát, és a kedvenc sorozatom, a Hazudj, ha tudsz…
Ideges a kicsike. Márpedig egy ilyen fiú mitől lenne ideges. Nyilván naponta három nő akarná megdugni, és úgy járkálna az ilyen bulikba, mintha neki szervezték volna, ha…..ha hetero lenne.
Mikor összesimult a tenyerünk, olyan érzületek százai futottak át a testemen, hogy beleszédültem, bár azzal próbáltam magyarázni, hogy most ért le a vodka.
Nagy, forró tenyerébe zárta az ujjaimat, és elég erősen megszorította, aztán a kelleténél egy kicsit tovább tartotta fogva őket.
- Nagyon örülök –nyögte ki, és a hangja, az a gyönyörű mély hangja, mintha megremegett volna egy picit.
- Én is! – válaszoltam, és a másik kezemet az övére simítottam finoman. Nem rántotta el, de a pupillái kitágultak, az ajka elnyílt, ami nekem épp elég visszaigazolás volt az elméletemre. És pontosan ez volt az a pillanat, amikor elvesztettem a fejem.
Úgy hajoltam felé, olyan magabiztosan, mintha minden nap gyakorolnám a dolgot. Mire észbe kapott volna, a kezemet a tarkójára csúsztattam, és szájon csókoltam.
Az egész teste megfeszült, talán fel is nyikkant egy kicsit, de ami a legfontosabb, még ha nem is viszonozta a dolgot, de nem húzódott el. Nem akartam erőszakos lenni, és azonnal bevetni a nyelvemet, bár mindennél jobban meg akartam kóstolni az ízét. Mégis visszafogtam magam, és csak az ajkaimmal simogattam az övét. Halkan felmordult, és megremegett az egész teste, azt jól éreztem a nyakán, amit nem engedtem el. Picit elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem.
- Csókolj vissza! –súgtam, és a pillantásom az ajkára vándorolt. Megigézve bámultam.
Felnyögött, aztán felém mozdult, a teste az enyémhez simult, mielőtt selymes nyelve besiklott volna a számba, és olyan vadul kezdett volna űzni, hogy majdnem elájultam.
Olyan éhes volt, olyan szenvedélyes és követelődző, hogy szinte belefulladtam az első csókba, amit váltottunk. Próbáltam tartani vele az iramot, de egyszerűen letaglózott a heves vágy, amivel nekem esett. Nem nyúlt hozzám, csak nekem dőlt a testével, de a szája is épp elég volt, hogy eszemet vegye.
Beletúrtam a hajába, és megbillentettem a fejét, hogy végre átvehessem az irányítást, vagy legalább egyenrangú partner lehessek, ne egy áldozat, akit csak úgy felfalnak. Mondjuk egy gazella ritkán kelleti magát az oroszlánnak, de elszámítottam magam. Őszintén nem hittem, hogy Harry szó szerint elemészt a tűzzel, ami árad belőle. Felnyúltam és megfogtam az állát, hogy kordában tartsam, de így is nehezemre esett.
- Harry! Várj! Kérlek. Bárki besétálhat! – nyöszörögtem, de azért közben finom kis csókokat leheltem az ajkára, mert képtelen voltam egy másodpercnél tovább elviselni a hiányát. Hatalmasat sóhajtott, aztán a mosogató szélére támaszkodva felnyomta magát, mert annyira rám dőlt, hogy segítség nélkül már nem tudott volna felegyenesedni.
- Ne haragudj! –túrt a hajába. –Elvesztettem a fejem. Kicsit be vagyok rúgva. – Én ugyan semmi jelét nem láttam rajta, hogy részeg lenne, ráadásul tapasztalatból tudom, hogy az italtól nem lesz ilyen milliméter pontos, és vad valaki, sokkal inkább elmosódó mozgás, és lassabb reakció az, amit az ital okoz. Nem firtattam a dolgot, csak próbáltam lélegezni, és kitalálni, hogy most mi legyen. Öt perce sem ismerem, nem mondhatom neki, hogy menjünk fel a szobámba. Az azért elég kretén dolog lenne. De akkor? Hogy viselkedjünk ezután?
--------------------------------
Azt hittem kimennek alólam a lábaim, ahogy elengedtem a konyhapultot. Életemben nem éreztem még ilyet. Teljesen beleszédültem. - Ilyen egy csók? Egyetlen érintés ezt váltja ki az emberből? Istenem! A szája… A nyelve… Az illata. Elájulok. És most azonnal vissza akarom kapni! – Képtelen voltam uralkodni magamon, az egész testem reszketett, ahogy magam elé engedtem, és követtem a nappaliba, ahol emberek sokasága lüktetett együtt a zenével. Piros fények játszottak a falakon, és vibráló ritmus remegtette a parkettát a lábam alatt.
Louis a kanapéhoz sétált, és hanyagnak tűnő mozdulattal levetette magát. Mellé ültem, de feszülő ágyékom nem igazán tette lehetővé, hogy kényelmesen elhelyezkedjek. El kell terelnem a gondolataimat! Körülnéztem, és láttam, hogy szinte mindenki be van öltözve. Elszégyelltem magam. Ez egy Halloween buli, én pedig egy sima fekete ingben, fekete nadrágban üldögélek egy kanapén, mellettem egy fiú, aki életemben először, hárompercnyi ismeretség után lesmárolt a konyhában. Mit láthatott? Vagy ekkora lúzer vagyok, hogy észrevette, mennyire meg vagyok halva érte, vagy mindenkinél bepróbálkozik, és akkor sem vagyok kisebb balek, mint az előző esetben.
Igyekeztem összehúzni magam, és láthatatlanná válni. Egy lány lépett elénk, és imbolygó mozgással Louishoz hajolt. A szőke hajzuhatag szinte a számba lógott, ahogy a fülébe kiabált:
- Gyere táncolni Lou! Egész este olyan fura vagy. Gyere már! Ne legyél buligyilkos! –A karjánál fogva kezdte ráncigálni. Louis rám nézett egy bocsánatkérő mosollyal, aztán engedte, hogy a szöszi a szoba közepére vonszolja, és a csípőjét nekidöntve vonaglani kezdjen. Még mindig engem nézett, mikor átfogta a lány derekát, de a teste már hullámzott. A zene önmagában is a szex ritmusát imitálta, de azzal együtt, ahogy Louis feneke körözni kezdett, már sokkoló volt.
Képtelen voltam levenni róluk a szememet. A lány alkalmazkodott a dologhoz, készségesen terpeszbe lépett, hogy a fiú közéjük csúsztathassa a combját, és ráengedte magát. Látszott, hogy nem először táncolnak együtt, a mozdulataik egymás tükörképei voltak. Kiszáradt a szám. Éreztem a Louis testéből áradó hihetetlen erejű szexualitást, és semmi mást nem akartam, csak hogy én legyek az, akin kiéli magát.
Megnyaltam cserepesre lihegett ajkaimat, aztán összeszedtem minden bátorságomat, és felálltam. Louis szemei elkerekedtek, egy pillanatra rémület futott át az arcán és az ajtó felé nézett. Azt hiszi el akarok menni. Jól hiszi, csak nem pont abban az értelemben…
Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a lány mögé léptem. Az egyik kezemet a derekára tettem, mire kifordulva rám nézett. Felmérte az újonnan érkezettet, és látszott, hogy elégedett a látvánnyal. Nekem tolta a fenekét, én pedig berogyasztottam a térdeimet, hogy hozzá tudjak simulni. Ahogy az ölemhez dörgölőzött, azonnal lelankadtam, ami kifejezetten üdítő változás volt az előző percekhez képest.
Louis keze a lány csípőjéről az én kezemre vándorolt, és összefűzte az ujjainkat egy pillanatra. Apró kis mozdulat volt, de nekem meglódult tőle a pulzusom.
Együtt mozogtunk a zene ritmusára, és ahogy elnéztem, nem csak én hagytam figyelmen kívül a cicababát, aki kettőnk között főszereplőnek képzelte magát, és talán már édeshármasról fantáziált. Szinte közönségessé vált, ahogy mindkettőnket még közelebb vont magához, hátranyúlva a fenekemet markolta, Louist pedig elölről húzta magára, és a csípője rángatózásából ítélve sebesen száguldott az élvezet felé, pusztán attól, hogy Lou combját használta segédeszköznek. Louist ez cseppet sem zavarta, megtartotta a derekánál fogva, míg én a hátát támasztottam, és szó szerint azt vártuk, hogy végezzen. Nem volt szerencséje, mert hirtelen elhalkult a zene, majd egy komolyabb hip-hop kezdődött, mire a tömeg szétvált, szabaddá téve a parkett közepét. Egy srác kilépett, és rázni kezdte magát, a fenekén lengedezett a lógó ülepű nadrág.
Mindenki kiáltozni és tapsolni kezdett. Nem igazán láttam belőle semmit, és nem azért, mert túl alacsony vagyok, és beszorítottak a falhoz, hanem azért, mert Louis közvetlenül előttem állt, majd körülnézett, hogy figyel-e valaki. Mikor látta, hogy mindenki előre néz, nekem dőlt, a kezemért nyúlt és a hasára húzta. Abban a pillanatban tapadtam a nyakára, és csókolni, szívni kezdtem a sötétség leple alatt, a kis sarokban, ahová nem láttak a többiek. Louis felnyögött, ezt a kezemen éreztem, amivel átfogtam a nyakát, nehogy elhúzódjon. A másik kezemmel benyúltam a pólója alá, és mikor megéreztem a selymes, mégis feszes bőrt, ami alatt vibráltak az izmok, önkéntelenül nekinyomtam a csípőmet. Most bezzeg nem lankadtam le attól, hogy egy popsi kezdett hozzám dörgölőzni, sőt! Olyan merevedésem lett, hogy félő volt, én hamarabb élvezek el, mint a lány, aki Louis combján lovagolt az előbb. Lou oldalra fordította a fejét, én pedig közelebb hajoltam hozzá, így teljesen tisztán hallottam, ahogy a nevemet nyögi, mielőtt lenyúlt, és a kezemet az ágyékára vonta. Nála sem volt más a helyzet, az erekciója úgy simult a tenyerembe, mintha erre teremtették volna.
Rajtam volt a sor, akkorát nyögtem, amitől megijedtem, hogy mindenki felkapja rá a fejét. De a zene mindent túlharsogott, így mélyeket lélegeztem, eltávolodtam Louis nyakától (ami szinte fájdalmat okozott) és a kezemet is lassan elhúztam a farkáról. Panaszosan morgott, és utánam kapott, de határozottan mozdultam tovább. Nem fogok egy buliban, a tömeg közepén a gatyámba élvezni. Nem!
Félig kifordult, és kétségbeesetten nézett rám: - Mi a baj?
- Louis! Nincs baj csak…. - lesütöttem a szemem.
- Harry! Kérlek. Mondd el. Megijesztesz! – súgta. Összeszedtem minden erőmet, és a füléhez hajoltam.
- Ne itt! Nem bírok magammal. Nem mehetnénk valami csendes helyre? – éreztem, ahogy meginog, és nekem támaszkodik.
- Deee… válaszolta habozás nélkül, aztán megfogta a csuklómat, és maga után húzott, át az embereken, míg el nem értük a lépcsőt. Mielőtt felléphettünk volna az első lépcsőfokra, egy fekete szépfiú perdült elénk, és Louis karját elkapva vonszolni kezdte a konyha felé. Engem már semmi nem érdekelt, csak ne veszítsem szem elől, ezért hívatlanul követtem őket.
----------------------------------
- Zayn! Ne rángass már! Mi van? – kérdeztem felháborodva, ahogy testi fölényét bevetve, ellenkezésemre fittyet hányva vonszolt maga után. Hátranéztem, és egy kicsit megnyugodtam, mert Harry szorosan a nyomomban lépkedett. Egy puszit küldtem felé, mire elmosolyodott, és bólintott.
Már a gondolattól is benedvesedett az alsóm, hogy azt kérte, vigyem szobára. Mennyire ki lehet éhezve? Mint én… Olyan tűzijáték lesz itt, hogy beleremegnek a falak, ha végre kettesben lehetünk. Most, hogy egyértelműen a tudomásomra hozta: benne van a dologban, biztos voltam benne, hogy bármit is akar Zayn, arra maximum két perce van, mert utána úgy tökön rúgom, ha nem enged el, hogy ezentúl ő vezetheti a szoprán szólamot a templomi kórusban.
- Az van, te seggfej, hogy egész este játszottad a mélabús Rómeót, most meg el akarsz húzni a szobádba a cukifiúval, anélkül, hogy legalább egyet koccintottunk volna. Azért haver, mindennek van határa!
- Mi van? Honnan veszed ezt? Egyáltalán…
- Figyu már! Ne nézz teljesen hülyének. A kissrác egész sérója a te hófehér arcfestékedtől maszatos, ahogy a fél arca is, ráadásul láttam a kis műsorotokat a csajjal. Szerencsétlen azt hitte, ő ekkora fogás, miközben ti le nem vettétek egymásról a szemeteket. De nincs ezzel semmi baj, bár Liam nyerte a fogadást, de túlélem. Ha neked jó, akkor nekem is jó. Szép gyerek …–mondta, miközben úgy nézett végig Harryn, mint egy kiállítási darabon, aztán a kezünkbe nyomott két poharat, és félig töltötte valami sárgásbarna löttyel, amiről csak akkor derült ki, hogy whisky, mikor belekortyoltam. Örültem, hogy ihatok, mert arra, ami elhangzott, úgysem tudtam volna egyetlen értelmes szót sem válaszolni. Ránéztem a gyönyörűségre, aki nem sokat hallott Zayn monológjából, hála az égnek, és visszafogottan mosolygott rám. A szája szélén és a nyakán egyértelműen ott virított az arcfestékem nyoma, ahogy göndör fürtjein is akadt belőle, bár arról fogalmam sincs, hogy került oda. Én is elvigyorodtam. Már nem is érdekelt. Se az, hogy mások mit szólnak a dologhoz, se a holnap. Csak el akartam tűnni innen Harryvel, magunkra csukni az ajtót, és letépni róla a ruhát. Mégis eszembe jutott valami, ami szöget ütött a fejembe.
- Milyen fogadás? –kérdeztem, miközben lehúztam a maradékot. Mellettem Harry is ezt tette. Ahogy elnéztem erőt szeretne belőle meríteni. Hát az rád is fér, kicsikém! Üzentem gondolatban, aztán Zaynhez fordultam.
- Hogy mikor bújik már ki a szög a zsákból. Meddig bírod az önmegtartóztatást. Én karácsonyra tippeltem, de Liam azt mondta, két hónapnál tovább nem bírja egy egészséges szervezet, úgyhogy legyen Halloween. – Na ezen már tényleg felröhögtem. Nem is azon, hogy kezdetektől tudják, hogy meleg vagyok, hanem azon, hogy még fogadtak is rám.
- És Niall? Ő mit mondott?
- Hogyha ügyes a jobb kezed, akár húsvétig is kihúzhatod. Ő már csak tudja! – Ezen aztán mindketten harsányan felnevettünk, csak Harry arckifejezése láttán csendesedtem el egy pillanat alatt. Nem tudtam leolvasni, min akadt ki ennyire, de esélyt sem akartam adni, hogy most valamilyen indokkal kihátráljon a dologból. Egyszerűen hozzá léptem, átöleltem a nyakát, és szenvedélyesen a szájára tapadtam. Úgy feszült, mint egy húr, de mikor a nyelvemmel megcirógattam az ajkát, hirtelen ellazult a tartása, készségesen beengedett, és viszonozta a csókomat.
- Oooké, fiúk! Látom, a tervem kudarcra van ítélve. – Zayn megadóan a vállamra tette a kezét. – Könyörgöm menjetek szobára! – Nagy nehezen elváltam Harry isteni ajkaitól, de nem engedtem ki az ölelésemből, csak lassan visszafordítottam a folyosó felé.
- Miért, mi volt a terved, Malik? –kérdeztem még búcsúzóul.
- Hogy úgy leitatlak benneteket, hogy ne legyen ma szex. Ha kihúztam volna holnapig, akkor már én nyerek- nevetett fel harsányan, mire én is elmosolyodtam.
- Egy perced van, hogy meztelenül feküdj az ágyamban! –súgtam Harry fülébe, aki odakapta a pillantását, benntartotta a levegőt, és megszaporázta a lépteit.
------------------------------
Szinte szaladtam felfelé a lépcsőn, bár azt se tudtam merre kell menni, melyik Louis szobája. Ahogy a kis előtérbe értem, ahonnan több ajtó is nyílt, megtorpantam. Lou ellépett mellettem, megragadta a csuklómat és benyitott a második ajtón balra. Berántott, majd egyetlen mozdulattal kulcsra zárta mögöttünk, aztán megfordult, és felnézett rám. A szemében olyan szenvedély lángolt, hogy felnyikkantam. Még hozzám sem ért, de nekem máris végem van.
Én mozdultam elsőnek, és rávetettem magam. Megtántorodott a rohamtól, és két kézzel kapta el a derekamat, majd tiszta erőből tolni kezdett az ágy felé. Két lépés után éreztem, ahogy a térdhajlatomnak nyomódik a matrac, úgyhogy elengedtem a testem, és együtt zuhantunk a párnák közé. Az ágynak is Louis illata volt. Éreztem, hogy jó helyen vagyok.
A teste súlya rám nehezedett, az ajka éhesen kereste az enyémet, a kezei féktelenül markolták a hajamat, aztán a nyakamra siklottak, hogy hátrafeszítse a fejemet, és nekiessen a torkomnak. Csókolta, szívta, amitől a bőröm lángolni kezdett, és lassan az egész testem tűzbe borult. Nyöszörögtem, és a hátát simogattam, néha belemarva a húsába, mikor már nem bírtam magammal. Olyankor felemelte a fejét, ahogy ívbe feszült, és végre enyhített a szorításon, így én is megízlelhettem őt, végignyalhattam a lüktető eret, ami oly csábítóan pulzált a nyakán. De olyan keserű volt, hogy a nyelvem összecsavarodott.
- Louis! – nyögtem fel panaszosan.
- Mondd szépségem! – nézett le rám kérdő tekintettel.
- Iszonyat keserű ez a vacak, amivel be vagy kenve! –törölgettem a számat a kezemmel.
- Jesszus! Ne haragudj! Máris lemosom. Nem számítottam rá, hogy ma ilyesmiben lesz részem. – Mosolygott, és a kezemet elvéve szájon csókolt egy pillanatra, aztán feltolta magát, és eltűnt a látóteremből, ahogy kiszökkent az ajtón, hogy a fürdőszobába siessen. Épp behunyt szemekkel, élénk fantáziaképeimmel bíbelődtem, mikor kivágódott az ajtó, és azt hittem azonnal megérzem ahogy rám veti magát, de nem történt semmi. A bejárat felől cuppogó hangokat hallottam, majd egy halk nyögést, amire felkaptam a fejem, mert határozottan női hang volt.
Felkönyököltem az ágyon, és erőltettem a szemem, hogy lássak valamit a sötétben. Végül kényszeredetten megköszörültem a torkom. A következő pillanatban fény árasztotta el a szobát, és az ajtónak támaszkodva ott állt Niall, a karjai közt egy lánnyal, akinek eléggé elkenődött a sminkje, de így is gyönyörű volt.
- Hát te? – kérdezte Niall kikerekedett szemekkel, mikor felismert. Hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak. A helyzet annyira abszurd volt, hogy csak elvörösödtem és makogni kezdtem:
- Én….én csak.. szóval… - és Louis pontosan ezt a remek pillanatot választotta, hogy csatlakozzon a társasághoz. Benyitott, ezzel rendesen a falhoz kenve a lányt, Niallal együtt, majd amikor rájött, hogy nem vagyok egyedül, meglepetten nézett be az ajtó mögé.
- Niall? –szólította meg a döbbenten álldogáló fiút.
- Lou! Bocs. De a szobám foglalt, és én nem tudtam... úgy értem, hogy ti…vagyis hogy Harry…. szóval.
- Oké! –nevette el magát Louis. - Nem tudtad, hogy elbuktad a fogadást, és Liam nyert. De most már tudod. Megtennétek, hogy átmentek az ő szobájába? Ezek szerint ennyivel tartozik neked –kacsintott a még mindig partra vetett halként tátogó Niallre, aki csak bólintott, még egyszer rám nézett, aztán vörösebb lett mint én, pedig ez elég nagy teljesítmény, majd a lányt maga után húzva sietve kioldalazott az ajtón. Egy pillanatra kíváncsi lettem, milyen fogadásról beszéltek, de aztán már semmi nem érdekelt…
Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, akkor jutott el az agyamig, hogy Lou előttem áll, és először látom az arcát maszk nélkül. Nyeltem egy hatalmasat, aztán csak néztem. Olyan álomszép, hogy arra nincsenek szavak. A szemei szinte világítottak, hosszú, sűrű szempillái még összetapadtak attól, hogy megmosta az arcát, a bőre az olvasztott karamell gyönyörű árnyalatában ragyogott, és az ajkai duzzadtak voltak a csókjaimtól. Az alhasamban szinte felrobbant a vágy.
- Feloltanád az éjjeli lámpát? –kérdezte rekedten, miközben megfordult, és ráfordította a kulcsot a zárban. Körülnéztem, és mikor megláttam a kisszekrényen az X-Men-es lámpaernyőt, mosoly kúszott a számra. Felnyúltam, felkattintottam, és ezzel egy időben Louis leoltotta a másikat. Sejtelmes, meleg fény árasztotta el a szobát. Ő csak állt, a szemével engem falt, a mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt, a szája elnyílt, majd önkéntelenül megnyalta. A nyaka mögé nyúlt, és lerántotta a pólóját, aztán nem húzta az időt, az övéhez kapott, és egy határozott rántással kicsatolta. Majd ugyanazzal a mozdulattal oldalra húzta a nadrágját, amitől sorban bújtak ki a gombok a helyükről, így adva meg magukat az erőteljes akaratnak. A farmer korca alá akasztotta a hüvelykujjait, és rám nézett.
- Egyszerre, vagy külön? – Nem kaptam levegőt, és azt se tudtam volna megmondani, hogy hívnak, mert a legtöbb, amire képes voltam, hogy zihálva lélegezzek, ezért beletelt pár másodpercbe míg rájöttem, mire vonatkozik a kérdés.
- Külön! – nyögtem ki nagy nehezen, ő pedig bólintott, és halványan elmosolyodott, mintha tetszett volna neki a válaszom. Először a nadrágját tolta le, kérésemnek megfelelően, a feszes hófehér bokszert magán hagyva. Ahogy a csípőcsontja kiszabadult, megláttam a v-vonalát, ami úgy vonzotta a tekintetemet, mintha egy nagy piros nyíl is fel lett volna festve rá. Kicsit megrázta a csípőjét, hogy megszabaduljon a szűk farmertől, és ez a mozdulat újabb fájó löketet eredményezett amúgy is kínosan feszülő ágyékomba. Ahogy letaposta a vádliján a nadrágot, aztán kilépett belőle, és ott állt, tőlem karnyújtásnyira, szinte eszméletemet vesztettem a látványtól. Mindenhol vibráló izmok, makulátlan bőr, és izgató hajlatok. De még nem végzett. Megvárta, amíg befejezem a terepszemlét, és csak akkor kezdte el letolni az alsóját, mikor összeakadt a pillantásunk. Próbálta fogva tartani, de csak addig sikerült neki, amíg a periférikus látásommal érzékeltem, hogy valami meglendült a combja között. Felnyikkantam. Soha nem láttam még meztelen férfit, akin elhatalmasodott már a vágy. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű testet, és soha nem hittem, hogy a saját gyötrő késztetésem, hogy megérintsem, ennyire uralkodhat felettem.
- Gyere ide! – hördültem fel, mire ráereszkedett a karjaival az ágyra, és érzéki mozdulatokkal mászni kezdett felém. Ahogy a testem fölé ért, én még mindig nem tudtam az arcát nézni, csak himbálózó péniszét. Semmi szégyenérzet nem volt benne, halkan nevetett, ahogy figyelte az arcomat.
- Tetszik? – kérdezte kihívó hangon.
- Gyönyörű vagy! – nyöszörögtem, és végre felnéztem a szemébe. Ráhajolt a számra, és lágyan csókolt meg, ahogy soha azelőtt. Szerettem volna felfalni, harapni, de erőt vettem magamon, és igyekeztem hasonló érzékenységgel viszonozni a kényeztetést. Újabb vágyhullám, szinte már kín. A finom érintések még erőteljesebben hatottak rám, mint a zabolátlan mozdulatok.
A keze közben az ingemet gombolta, és mikor végre széthúzta rajtam, a szájával felfedezőútra indult a mellkasomon. Egy perc múlva már dobáltam magam, mert nem tudtam uralkodni a testemen. A mellbimbómat szívta erősen, közben a hasamat cirógatta, a másik kezével a combomba markolt, és széthúzta a lábaimat, hogy közéjük feküdhessen. Még nadrágban voltam, de mikor a több réteg anyagon át megéreztem feszülő erekcióját, szűkölni kezdtem.
- Lou! Kérlek!
- Mindjárt szépségem –morogta, és a szájával már a hasamon siklott. A kezével erősen rámarkolt a farkamra, és ő is felnyögött, mikor kitapintotta a méretemet.
- Hűha…- dünnyögött, de már a nadrágomat gombolta. Nem tudtam szólni sem, a vágyam maga alá temetett, a szememet sem tudtam kinyitni, csak nyögni és nyögni egyre hangosabban. Épp le akarta rántani az alsómmal együtt, mikor bekövetkezett. Régóta elfojtott ösztöneim nem bírták már a gyötrelmeket. Elélveztem, olyan intenzíven, hogy az egész testem belefeszült. Mikor vége lett, nem mertem kinyitni a szemem, úgy éreztem elsüllyedek szégyenemben. Sírni szerettem volna, elszaladni és elbujdosni valahol. Aztán éreztem, hogy egy könnycsepp mégis utat talál szorosan összeszorított szempilláim között, és oldalt lecsorog az arcomon. Felkaptam a kezem, és gyorsan megdörzsöltem a szemeimet, aztán a tenyerembe temettem az arcomat. Szerettem volna láthatatlanná válni.
------------------------------------
Mikor éreztem, hogy megvonaglik a teste, és a saját tapasztalataimból jól ismert elakadó nyögés tört fel belőle, eltátottam a szám. Felpillantottam az arcára, és néztem, ahogy az extázis magával ragadja. Olyan gyönyörű volt, miközben élvezett, hogy véresre haraptam a számat. Ilyen izgató dolgot még életemben nem tapasztaltam, és engem is egy hajszál választott el az orgazmustól. Ez a fiú maga a tökély. Minden porcikája tökéletes, bár még nem láttam mindet, de a tapintásos teszt is bőven elég volt, hogy tudjam, kicsíptem egy félistent.
Most mégis itt fekszik előttem, a nadrágjába lövellve, mielőtt egyáltalán levetkőztethettem volna. És engem ez nemhogy kiakasztana, de annyira felizgat, hogy majd felrobbanok.
Gyorsan lerántottam a maradék ruháját, összekent alsóját a sarokba vágtam, a nadrágot csak leejtettem az ágyról, és abban a másodpercben ráhajoltam, ahogy sápadt, mégis gyönyörű teste meztelenül feltárult előttem. Óvatosan vettem a számba, ízlelgetve a nedvét, és nyöszörögve a vágytól, ami most hullámokban érkezett, és a golyóimon átcikázva a farkam hegyében lüktetett.
Lenyalogattam. Úgy tisztogattam, mintha ez lenne a feladatom. Harry még mindig sokkhatás alatt volt, a tenyerébe temette az arcát, és halkan szipogott. Annyira megsajnáltam. Nem tudom, milyen lehet korai magömléssel élni, és nem is szeretném megtapasztalni, de borzasztó érzés lehet, ha egy új partnerrel vagy együtt, aki esetleg rosszul reagálja le a dolgot. Vártam, hogy lelankadjon, miután szerintem az összes töltényét elsütötte, mert a magja vastagon borította be az ágyékát.
De nem történt semmi más, azon kívül, hogy lassan elvette a kezét az arca elől, és hitetlenkedve kuksolt ki az ujjai között. Felnyúltam, és lassan magamhoz húztam a tenyerét, aztán a számba vettem az ujjait, és nyalogattam őket. Mikor újra megugrott a pénisze az állam alatt, elmosolyodtam: Lehet, hogy gyorstüzelő, de legalább állhatatos!
Újra ráhajoltam, de most a pillantásával követett. Kitágult pupillákkal nézte, ahogy feszes makkja az ajkaim közé siklik. Felszisszent, és már halványan lüktetett. A combjai közé nyúltam, aztán finoman a tenyerembe zártam a heréit. Zihálni kezdett.
- Louis! – nyöszörögte, és a hajamba túrt. – Óóóó, istenem! Ez fantasztikus! – mondta. A szemeit le nem vette rólam. Nem értettem mitől van így behalva. Ügyes vagyok, az biztos, de még semmi extrát nem tettem, nem mutattam semmit a tudományomból.
Ő viszont nem sokáig bírta, mire végre mélyebben vettem volna a számba, a hajamnál fogva felrántott, és olyan elánnal csókolt, mintha ez lenne az utolsó csókunk, mielőtt kiugrunk az égő ház tizedik emeletéről.
Nem mintha nem élveztem volna, sőt. Olyan édes volt ezzel a lehengerlő vágyával, hogy majd bele őrültem.
Engedtem, hogy most ő fedezze fel a testemet, és ahogy lejjebb hajtotta a fejét, hogy bekapja a bimbómat, a hajába fúrtam az ujjaim, és finoman rányomtam a fejét. Mikor úgy éreztem, nem bírom tovább, feljebb csúsztam a testén, és a mellkasára ültem. Meredt pillantással nézett fel rám, ahogy megsimogattam az ajkát, aztán a hüvelykujjammal lehúztam az állát, és behatoltam a szájába. A kezével a farkához kapott, és erősen szorította. A vállam mögött lenézve láttam, ismét hogy feszül, és elcsodálkoztam rajta.
De aztán elragadott a kéj, és már nem tudtam rá figyelni, csak a forró nyelvre, ami körülölelte a farkam, és a duzzadt, édes szájra, ami szívott és szorított kegyetlenül.
- Harry! Ne olyan erősen. Elmegyek egy perc alatt. – Felmordult, és még egyszer megszívott, én pedig tehetetlenül felkiáltottam. De aztán megkönyörült rajtam, és lazábbra engedte az ajkait. Mikor felnyúlt és a számba nyomta az ujjait, azonnal rájuk tapadtam, és én is szívni kezdtem. Hihetetlenül érzéki volt az egész. A mellkasán ültem, ő felemelte a fejét, és mélyen a szájába vett, miközben ugyanolyan ritmusban szoptam hosszú, finom ujjait. Néhány ismétlődő mozdulattal később, mikor a csípőm már meglendült, mert nem tudtam magam visszatartani, kihúzta őket a számból, és hátranyúlva azonnal a fenekembe siklott velük. Lemerevedtem, és mikor körkörösen simogatni kezdte az ánuszomat, akkorát nyögtem, hogy a gerincemen visszhangzott. Harry az arcomat nézte, de nem hagyta abba a kényeztetést. Hátranyúltam, és két kézzel húztam szét magam, hogy biztosítsam róla, nagyon is tetszik amit tenni készül. Most ő nyögött fel, teli szájjal, és a torkára engedett. Ezzel egy időben lassan belém hatolt, én pedig elvesztem. Olyan gyengéd volt, de mégis határozott. Rányomtam magam, hogy mielőbb elérje azt a pontot, ahonnan a gyönyör fakad, és mikor sikerült, sikongatni kezdtem. A szemei akkorára tágultak, mint egy-egy csészealj, az ajkai elernyedtek, nyálas péniszem tehetetlenül csúszott ki közülük, és a nyakán végig nedves nyomot hagyva leereszkedett. Harry feljebb csúszott, a lábaival tolva magát, és amikor annyira kitornázta magát alólam, hogy fel tudott ülni, éhesen az ajkamra vetette magát. Az ujjai még mélyebbre hatoltak, és mozogni kezdtek.
Leereszkedtem a combjaira, de a fenekemet teljesen kitoltam, hogy tökéletesen hozzám férjen, miközben mohón szívtam a nyelvét, és faltam az ajkait.
- Harry! Még! Erősebben! – biztattam, ő pedig azonnal eleget tett a kérésemnek, halkan, de veszélyesen morogva. Elébe mentem a mozdulatainak, amennyire csak tudtam és megmarkoltam a csuklóját. Eszemet vette a vágy, nem voltam ura a cselekedeteimnek. Magamba nyomtam, durván és erőteljesen, aztán újra és újra. A szájával a nyakamra siklott, szívott és nyalt, a bőröm lángolt.
A másik kezével lenyúlt kettőnk közé, és megmarkolta érintésre áhítozó péniszemet. Felnézett rám, az ajkába harapott, aztán olyan erővel kezdett ujjazni, és közben fejni, hogy tíz másodperc alatt elélveztem. Annyi időm volt, hogy egy mély levegőt vegyek és sikítva érjek a csúcsra.
------------------------------------
El fogok ájulni! –gondoltam, mikor megéreztem, hogy a tenyerembe lövell, és közben az izmai ott belül úgy feszülnek rá az ujjaimra, mintha le akarnák szakítani őket. Sikított, de még az extázis csúcsán is a nevemet hörögte. Azt hittem, belepusztulok, annyira kívántam. Mikor elcsitult, lassan húztam ki belőle az ujjaim, mindig megvárva, míg a pulzáló szorítás enged egy kicsit. Felemeltem a kezem, amin a nedve csordogált, és csak azt vettem észre, hogy megnyalom a tenyerem. Tudni akartam, milyen íze van. Mikor megéreztem, a farkam veszélyesen megugrott a hasamon, azzal fenyegetve, hogy újra cserbenhagy, de most sikerült némi lihegéssel kordában tartanom. Louis a szemével követte a mozdulatomat, és mikor meglátta, ahogy a nyelvemmel ízlelem a magját, hatalmasat nyögött.
A csípőjére simítottam a kezemet, és megemeltem picit. Kettőnk közé nyúlva megfogtam a farkamat, őt pedig előre húztam, hogy hozzáférjek hátulról. A pillantásában hitetlenkedés villant, de aztán elmosolyodott, és megadóan elhelyezkedett. Megnyálazta a tenyerét, hátranyúlt, elkente a szerszámomon, aztán ő igazította be tompa végemet. Már nem kaptam levegőt, a fülemben zubogott a vérem, ahogy ráereszkedett. Akadálytalanul siklottam belé, de mégis oly szűken és forrón vett körül, hogy belemarkoltam a bőrébe, és arra kényszerítettem, hogy mozdulatlan maradjon.
Az arcán gonosz vigyor terült el, és anélkül kezdett körülöttem hullámzóan feszíteni, hogy megmozdult volna.
- Jézusom! Ne! - nyöszörögtem, mikor rájöttem, így is ő uralja a helyzetet, habár a megnevezés szerint ő lenne a passzív fél. Mekkora tévedés volt ez, bárki is találta ki. Louis irányított, ő döntötte el meddig és hogyan. Élt is hatalommal, és úgy tekergett rajtam, mint egy kígyó. Hanyatt dőltem, a két tenyeremmel a derekát fogtam, éreztem az ujjaim alatt a bőrét, ahogy izzadtan csúszik, miközben a hasizmai keményen dolgoznak, hogy előidézzék azt a mozgást, ami az eszemet vette. Szó szerint lovagolt a farkamon, olyan ügyesen, mintha erre született volna.
Már nem volt megállás. Lenyúlt, vékony kis ujjaival a saját péniszét markolta meg, és gyors ütemben pumpálni kezdte.
Nem is tudtam mit nézzek. A feszes combokat, ahogy feltolják, hogy aztán erőteljesen rám csapódva magába döfjön, a kezét, ahogy az ujjai közül hol előbukkan, hol eltűnik köztük ágaskodó, rózsaszín szerszáma, vagy az arcát, amin annyi érzelem játszott, hogy önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy a gyönyör kapujáig repüljek?
Felváltva próbáltam betelni az érzékeléssel, de ott voltak még a hangok. Az obszcén, közönséges, és hihetetlenül izgató hangok. Louis lehajolt, a nyelve a számba tört, bejárta minden apró zugát, majd újra kiegyenesedett, a szemei megvillantak, aztán olyan ritmusra váltott, amit már képtelen voltam sokáig elviselni.
- Louis! – kiáltottam fel, de ő nem kegyelmezett. Mélyen a szemembe nézett, letámaszkodott a mellkasomra, felnyomta magát guggolásba, aztán az utolsó néhány behatoláshoz tiszta erejéből rám nyomta magát. Én kiáltoztam, ő sikoltozott, és szinte egyszerre értünk a csúcsra.
A hasamra élvezett, míg én mélyen belé lövelltem. Eksztatikus volt a gyönyör.
Rám omlott, az egész teste verejtékben úszott, ahogy az enyém is, és a szívverésünk is egyformán dübörgött a mellkasunkban. Felnyúltam, a hajába markoltam, felemeltem erőtlen fejét, a szájára tapadtam, és vadul csókoltam, az utolsó erőmmel.
Aztán a nyakamba fúrta a fejét, és csak szuszogtunk percekig.
------------------------------
Ó.TE.JÓ.ÉG. Ilyen nincs, nem lehet, nem létezik. Egy srác, akivel a szex a legcsodálatosabb a világon, aki minden mozdulatomra úgy reagál, ahogy csak a fantáziámban szoktak a kitalált partnerek, és aki olyan szép, mint egy címlapmodell.
Nem tudtam felfogni a történteket, az agyam kisült, a szerszámommal együtt, és valószínűleg nyomorék is leszek, mert mintha a gerincemből is elszállt volna minden erő. A testemből csak egy zselészerű anyag maradt. Harry nagyon óvatosan kicsúszott belőlem, és ahogy elrendezte a lábaimat (amire én képtelen lettem volna), magához ölelt, és lágyan csókolgatta a fejemet. Hozzá simultam, a teljes kielégültség hihetetlen nyugalmával, és békéjével. Nem éreztem még ilyet, ezért letaglózott az események végkifejlete.
Bealudhattam pár percre, vagy akár órára is. Arra ébredtem, hogy Harry óvatosan leemeli magáról a kezemet, és kicsúszik az ágyból.
- Hová mész? –kérdeztem rekedten.
- Haza kell mennem –válaszolta szomorú hangon.
- Dehogy kell. Gyere, bújj vissza mellém! – kérleltem, és lassan felkönyököltem, bár ehhez is alig volt erőm. Ez a fiú szabályosan kicsinált.
- Nem lehet. Nem szoktam kimaradni éjszakára.
- Mi az, hogy nem szoktál? Csak megdugod a pasikat, aztán szépen hazasétálsz? – Nem akartam megbántani, csak kicsúszott számon, mert fájt, hogy valaki máshoz megy haza. Nem minden meleg képes a monogámiára. Sajnos én viszont igazából csak arra vagyok vevő.
Harryvel kivételt tettem, és nem bántam meg egy pillanatra sem. Életemben először az első este ágyba vittem valakit, akit alig ismerek, de fantasztikus volt, minden mozdulat örök emlék.
Míg ezen agyaltam, Harry felöltözött, meztelen testére húzta fel a szűk farmert, amitől, bár teljesen ki voltam facsarva, mégis beharaptam a számat, ahogy a péniszét próbálta begyűrni, és anélkül felhúzni a cipzárt, hogy becsípné az érzékeny húst. Ezért kell gombos nadrágot hordani, barátom! –gondoltam magamban. Felnéztem rá, de neheztelést láttam az arcán. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm.
- Mi a baj?
- Miért gondolod rólam, hogy én megdugom a pasikat, aztán faképnél hagyom őket? Nálad ez a divat?
- Nem, én nem mondtam ilyet…- akartam folytatni, de közbevágott.
- Csak haza kell mennem. Ennyi.
- O….Oké. Értettem. Megvárod, amíg lezuhanyozom, és elkísérlek? – már másztam ki az ágyból, mikor megláttam, ahogy rázza a fejét.
- Nem kell, köszi. Hazatalálok. – Nem érettem, és baromi rosszul esett. Szerettem volna tudni, hol lakik, de ahogy elnéztem, ő meg pont nem akarja, hogy megtudjam. Biztos van valakije. Más játékszabályok szerint játszunk. Ez elég gáz.
- Rendben van. Ha így akarod. Akkor ennyi volt?
----------------------------
Ahogy megkérdezte, hogy „ennyi volt?”, mintha kitépte volna a szívemet. Mindig azt mondtam, én nem vagyok egy cafat, aki házibuliban, egy ismeretlennel fogja elveszteni a szüzességét, erre tessék… És ahogy elnézem, ennek a dolognak itt és most vége is. Be kell látnom, a mai világban nem divat a tartós kapcsolat, pláne nem a fiatal melegek között. Nem értettem miért, de hát én nem vagyok átlagos, semmilyen szempontból. Ez van. Lassan felemeltem az ingemet, belebújtam, de csak pár gombot gomboltam be rajta, aztán sután odaintettem Louisnak, és a cipőm sarkát letaposva kiléptem az ajtón, mert nem volt kedvem azzal szerencsétlenkedni, hogy rendesen belebújjak.
Lesiettem a lépcsőn, intettem Niallnak, aki kíváncsian fürkészett, és elindult felém, de egyetlen nemleges mozdulattal, kitartott tenyérrel útját álltam, majd köszönés nélkül kiléptem a hideg éjszakába. A könnyeimnek már nem tudtam olyan könnyen útját állni. Összehúztam a zakómat, és megszaporáztam a lépteimet. Igazából nem bánatomban sírtam, csak az átélt feszültségek hatása most jött ki rajtam. Soha nem is gondoltam, hogy egyáltalán létezik ilyen elementáris erő, ami így elragadja az embert, de most, hogy megtapasztaltam, sokkal nehezebb lesz élnem nélküle.
Eszembe jutott a fehércápa, ami állítólag, ha véletlenül emberhúst kóstol, utána már nem alkuszik meg holmi büdös halakkal, csak az édes és zsíros emberi húsra vágyik, ezért ki kell lőni az ilyen példányokat. Sajnos ebben a poros kisvárosban éhezhetek én a Louishoz hasonló, finom falatokra, itt fogok éhen dögleni, mire egy nyamvadt guppit elém sodor a víz….
Halkan osontam be a házba, ahol mindenhonnan halk hortyogás hallatszott. Aludt valaki a kanapén, a kandalló előtt ketten hálózsákban, a nappali közepén három kislány dunyhákon, és a fal mellett James bácsi egy napágyon. Felosontam az emeletre, lábujjhegyen a szobámig settenkedtem, aztán beóvakodtam, átléptem a földön alvó két kisfiún, akik lenyúlták a kispárnámat, betakartam a kilógó, apró lábakat, aztán ruhástól bújtam be az ágyba, nehogy felkeltsem őket.
Az utolsó gondolatom Louis volt, mielőtt zaklatott álomba merültem.
Ehhez képest az első gondolatom is ő volt, mikor arra ébredtem, hogy egy haramiasereg ugrál az ágyamon, és a nevemet skandálja. Mielőtt kinyitottam volna a szemem, még egyszer felidéztem verejtékben úszó testét, a bőre érintését, az utolsó nyögéseit, mielőtt rám omlott. Tetőtől talpig libabőrös lettem, a szerszámom pedig megfeszült. Még most sem hittem el, hogy mindez megtörtént. Az ember örökké emlékszik az első alkalomra. Hát nekem lesz is miért.
-----------------------------
Utálom ezt az egészet. A felhajtást, a hideget, az utcákat rovó megvadult gyerekseregeket, mindent. Soha nem voltam valami nagy bulizós, de mára kifejezetten idegesít az egész cirkusz.
Az idén pláne, hogy sikerült megkapnom a bébicsősz szerepét. A tíz aprótalp, családunk legkibírhatatlanabb tagjai, ebben az évben az én felügyeletemmel borzolhatják a felnőttek idegeit, amíg begyűjtik a hányásig ehető, cukorka és csokimennyiséget. Kétéves a legkisebb, neki ez lesz az első, és annyira várja, mintha igaziból átváltozhatna erre az estére. Persze Dorothy és Mischel,- a két nővére-, telebeszélte a fejét, hogy ilyenkor valódi vámpírok, és ezer éve rothadó hullák járnak-kelnek az utakon, és hogy fantasztikus dolog a Halloween.
A többiek 4-10 évesek, velük könnyebb lesz, de Kalebet egész este cipelhetem az tuti, mert az első sarokra elfárad, és utána addig hisztizik, amíg ölbe nem veszem. Mivel tavaly az unokatesóm, Melanie asszisztálta végig a kis szörnyek édességgyűjtő hadjáratát, idén simán közölte a családdal, hogy én vagyok a soros, a felnőttek pedig egy vállveregetéssel és együtt érző mosolyokkal intézték el a dolgot. Jövő februárban leszek 18 éves, és akkor végre egy életre megszabadulok ettől a megtisztelő feladattól. Hatalmas és borzasztóan zajos családunkban ugyanis az a szokás, hogy a legnagyobb „gyerekek” kísérgetik a kicsiket ezen az estén.
Mindegy, csak legyek már túl rajta.
Kinéztem az ablakon, és bármennyire is utálom a Halloweent, önkéntelenül elmosolyodtam. Minden ház kertjében már napokkal ezelőtt megjelentek a dekorációk, és mára, a világító tökökkel telepakolt lépcsőkkel együtt, az utca elnyerte végső formáját az ünnepre. A szemben álló fára egy boszorkány volt felkenődve, mintha elnézte volna a kanyart, a fűből négy kicsi láb állt ki, mintha fejjel lefelé ástak volna el két gyereket, az ajtó mellé cirokseprűk voltak letámasztva, felettük egy deszkára pingált felirat: PARKOLÓ.
A másik oldalon szellemek lengedeztek kivilágítva a fák ágai között, és baljós árnyak futkostak a falon, ahogy a szél néha megfújta a lámpásokban égő mécseseket. Igazából nagyon hangulatos volt a látvány, és lassan éreztem, hogy rajtam is úrrá lesz az izgalom.
Az emeletről fülsértő visítások és göndör kacajok hallatszottak, ami arra utalt, a kicsik már javában öltöznek, és felajzott állapotban várják, hogy elinduljunk. A nagylányok, anyukák a sminkek és jelmezek bűvöletében élnek már hetek óta, a férfiak pedig a hátsókertben sütögetnek, mert szokatlanul enyhe az idő. Persze a vacsorakészítés csak jó kifogás, igazából agyukra megy a gyerekzsivaj, és három rekesz sörrel, valamint némi whiskyvel együtt kizárták magukat a házból, nehogy részt kelljen venniük az őrületben.
A tortúrát leszámítva, amit ma ki kell állnom, imádom az ilyen nagy, családi összejöveteleket, mikor mind a negyvenen összegyűlünk, a távoli unokatesóktól a kötögető nagynénikig, és hajnalig viccelődünk.
Ma a kicsik ki fognak dőlni a sok izgalomtól, miután a fele társaság kihányta a magába tömött édességeket. Mi pedig nyugodtan beszélgethetünk, és mehetnek a nagy sztorizások a felnőtt társasággal, amit eddig csak irigykedve néztem, hisz engem még a gyerekek között tartottak számon.
Elégedetten húztam ki magam, a kezeimet fekete farmerem zsebeibe szuszakoltam, és tovább bámultam kifelé, a lassan megtelő utcára, ahol a kis szörnyek már fékeveszetten rohangáltak, és megkezdődött az őrület.
---------------------------------
Felkentem a fehér alapozót, és addig mázoltam egymásra a rétegeket, amíg szép sima felületet értem el vele. Erre kezdtem el felhordani a fekete festéket a szemem köré, a kinyomtatott kép alapján, és közben azon agyaltam, elég lesz-e a tésztában sült virsli, aminek a végét ketchupbe mártottam, hogy úgy nézzenek ki, mintha levágott, véres ujjak lennének.
A bóléba beledobtam néhány szemgolyó alakú gumicukrot, a sós rágcsába beleállítottam a húgom babájának kitépkedett lábait (remélem vissza tudom rakni őket, mert ha nem, akkor tényleg vér fog folyni, mikor rájön, hogy tönkretettem) és apró, marcipáncsontvázakat szórtam a répatorta kakaóval leszórt tetejére. Totál úgy néz ki, mintha egy felforgatott temető lenne.
A kanapékat fehér lepedőkkel takartam le, és összefolyattam egy kis művérrel, a sarkokba műpókhálót aggattam, bele hatalmas, szőrös madárpókokat ültettem, amik olyan élethűek, hogy a hideg is kiráz tőlük. A világítást papírzacskókba állított mécsesekkel oldottam meg, amikre különböző ijesztő arcokat rajzoltam, így a fény a falakra vetíti a rémisztő alakokat.
Ahogy a lépcsőn lépkedtem lefelé, elégedetten néztem körül a nappaliban. Életem első Halloween bulija. Nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek, amiért belementek, hogy a barátaimmal ne a koleszban, hanem egy külön házban éljünk az egyetem alatt. Tudom, nem kis áldozat ez a részükről, de nekem annyira jó, hogy a magam ura lehetek, és úgy élhetek, mint egy igazi felnőtt.
Izgalommal vegyes boldogság vibrált a testemen.
Egy csontváz ugrott ki az ajtó mögül, ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokon, velőtrázó sikolyt hallatva, amitől majdnem összeszartam magam, aztán elképedt arcomat, és igazi ijedségemet látva, Zayn hangján szólalt meg:
- Na mi van Lou? Becsináltál? –röhögött öblösen.
- Igen, tesó. Úgyhogy menj a picsába! – nevettem vele.
- Akkor jó a jelmezem?
- Szenzációs!- nyugtattam meg készségesen.
Léptek hangzottak fel mögöttem, és a lépcsőfordulóban megjelent Liam, aki inkább nézett ki kerti törpének, mint zombinak, de természetesen ezt a véleményemet megtartottam magamnak. Niall még nem ért haza, neki délután részt kellett vennie a matek előkészítőn, mert karácsony előtt a megyei versenyen kell helytállnia.
- Hányan leszünk? – kérdezte Liam, és közben a karjára rajzolgatott egy lila ceruzával.
- Olyan tizennyolc-húsz körül –válaszolta Zayn, aki magára vállalta a bulifelelős szerepét, ő lévén a lányok között a legnépszerűbb a csapatból. Nem tudják, de engem teljesen hidegen hagynak a csajok. Vagy két éve jöttem rá, hogy meleg vagyok. Eleinte sokkolt a felismerés, de mikor megismerkedtem Jimmel, majd később Derekkel, helyére kerültek a dolgok. Nem verem nagydobra, hogy a saját nememhez vonzódom, de szerintem a srácok is rég rájöttek, csak vannak annyira jó fejek, hogy nem forszírozzák a témát. Megvárják, amíg én állok elő vele. Én pedig úgy érzem, ez ráér akkor, ha találok valakit, aki megtetszik, és lesz apropója a dolognak. Addig felesleges,hogy napi szinten szívassanak a melegviccekkel.
- Sophie eljön? –kérdezte Liam, mintegy mellékesen, de hallottam a hangján, hogy fontosabb neki a válasz, mint amit előad nekünk.
- Igen, persze. Perrievel együtt. Sőt, a barátnőjüket, Zimat is elhozzák, aki fülig bele van esve Louisba.
Ez az információ számomra teljesen érdektelen, sőt, talán kicsit idegesítő is volt, de nem reagáltam rá. Ahogy elfordultam, hogy megnézzem a jelmezem a tükörben, még láttam, hogy Zayn biccent Liam felé, aki elhúzza a száját. Tehát ők már beszéltek erről a hátam mögött, és ez csak egy próba volt, hogyan reagálok. Ezek szerint a várakozásaiknak megfelelően történtek a dolgok. Nem igazán érdekelt, soha nem akartam letagadni, vagy eltitkolni, egyszerűen csak nem volt rá alkalom, hogy elmondjam nekik. És egy kicsit féltem is, nehogy azt higgyék, bármelyikükkel is ki akarok kezdeni, vagy attól fogva ne merjenek alsóban flangálni előttem. Csak arra vágytam, hogy normális életet élhessek, amíg találok valakit, aki felkelti az érdeklődésemet.
----------------------------------
Nagy sóhajjal nyitottam ki az ajtót a gyereksereg előtt, akik egymáson áttaposva özönlöttek ki az utcára, és máris a szélrózsa összes irányába kezdek szaladni.
- Héjjjj! – kiáltottam el magam, ami a mély, rekedtes hangomon elég fenyegető volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmüket. Megtorpantak. - Styles ördögök! A szabályok a következők: Nem rohangálhattok össze-vissza. Patrick megy elől, mindenki más utána, és mi Kalebbel leghátul. Minden házba becsengethettek, előadhatjátok magatokat, de aki nem marad a többiekkel, azt hazakísérjük, és az ablakból nézheti a Halloweent. Meg vagyok értve? – Körülnéztem, de csak bólogató vámpírok, és halott menyasszonyok néztek vissza rám. Szépen sorba rendeződtek, és viszonylagos rendben indultak meg a kitüntetett Patrick után, aki egy szemüveges, komoly kisfiú volt, mint amilyen én lehettem tizenkét évesen.
Kaleb pici kezét hatalmas tenyerembe zártam, és elindultunk a menet végén.
Házról-házra jártunk, az édességek szépen gyűltek, míg egyszercsak már nem fértek el a kis szütyőkben.
- Haza kellene mennünk, hogy kiürítsük őket – közölte Dorothy, én pedig megforgattam a szemeimet, mert abban reménykedtem, hogy ennyi elég is lesz nekik. Beletörődő sóhajjal fordultam meg, hogy ölbe vegyem a legkisebbet, de nem állt mellettem. Felkaptam a fejem, és meghűlt a vér az ereimben. Lassított felvételként láttam, ahogy Kaleb egy határozott lépéssel lelép az úttestre, és megiramodik, hogy a túloldalon villogó szellemalakot közelebbről is szemügyre vegye. Egy biciklis kanyarodott be a sarkon, aki nem láthatta a bokor mögül elé lépő gyereket, csak amikor már képtelen lett volna megállni. Önkéntelenül megrántotta a fékeket, amitől leblokkoltak a kerekek, ő pedig már nem csak hogy kormányozni nem tudott, de szép egyenletes röppályára emelkedett a bicajról, ami a tehetetlenségtől még gurult egy kicsit, majd ráborult az ijedt Kalebre. A srác pedig elrepült előttem. Nem vettem levegőt, csak amikor a könyökét dörzsölve kievickélt a bukszusból, ami hála az égnek felfogta az esését. Addigra már odaszaladtam az éktelenül visító gyerekhez, kiszabadítottam a bicikli alól, és talpra állítottam. Nagyon megijedtem, mert csurom vér volt. De a nővére odalépett, ölbe kapta, aztán egy pár pillanat alatt leleltározta, majd felém nyújtotta:
- Semmi baja, csak a művér van rajta, amit rákentem. –Éreztem a hangján, hogy ő is megkönnyebbült, de mikor az öccséhez fordult, összehúzta a szemöldökét:- Fejezd be a hisztit, vagy jövőre nem jöhetsz velünk! Miért léptél le az útra? Milliószor elmondtuk már neked, hogy csak a járdán szabad menni. – Teljesen az anyja hangján beszélt, és a hanglejtésük is megegyezett. Lelkiismeret furdalásom támadt, hisz én vagyok ma értük a felelős. Odaléptem hozzá, átvettem a még mindig az ijedségtől hüppögő kisfiút, és megsimogattam a fejét. – Semmi baj. Hazaviszlek anyuhoz, oké? –Csak bólogatott, és a nyakamba fúrta taknyos kis arcát. Közben a srác felé fordultam, aki mögém lépett.
- Minden rendben? Nem lett baja? Nem láttam, csak mikor elém lépett – mondta szabadkozva.
- Semmi baja, és én tehetek az egészről. Csak egy pillanatra engedtem el a kezét…- mondtam, és lesütöttem a szemem, aztán nagy nehezen mégis felnéztem rá. – Te jól vagy? Jó nagyot repültél.
- Persze, semmi gond, csak a karomat horzsoltam le, de az pont belefér a mai jelmezembe – nevetett fel, és akkor néztem meg jobban. Szőkére festett, kakastaréjszerű frizura, kedves arc, kék szemek. Tipikus szomszédsrác típus. Elsőre szimpatikus volt nekem.
- Harry Styles – nyújtottam felé a kezem.
- Niall Horan. – Kezet fogtunk, aztán mindketten elmosolyodtunk. Körülnézett. – Erre a sok gyerekre mind te vigyázol?
- Aha. De nincs velük baj, csak a kicsire külön kellett volna ügyelnem. Kitesz három nagyobbat.
- Igen, én is ilyen örökmozgó voltam. – Kaleb kikukucskált az állam alatt.
- Alig várom, hogy megunják, és kidőljenek.
- Elhiszem. Én el se vállalnék ilyen nemes feladatot. – Még egyszer végignézett a gyülekezeten, akik még mindig a sokktól mereven álldogáltak körülöttünk.
- Szóval ne haragudj, figyelmetlen voltam. Örülök, hogy nem lett semmi bajod.
- Én örülök, hogy az öcskös megúszta. Túl gyorsan mentem, csak haza akartam érni egy órával a buli előtt, hogy legyen időm rendesen elkészülni.
- Ó, értem – válaszoltam, és életemben először apró rossz érzés kúszott a tudatomba, hogy én nem a korombeliekkel bulizok, hanem a családdal.
Felállította a bringát, amiről kiderült, hogy leesett róla a lánc, az első kerekébe pedig olyan nyolcas lett, hogy még tolni sem lehetett. Elcsodálkoztam, de aztán rájöttem, hogy a járda szegélyének ütközött, mielőtt ráborult a gyerekre.
Niall nézegette minden oldalról, aztán lemondóan felsóhajtott.
- Hát ezt cipelhetem hazáig… - ahogy a vállára akarta venni, panaszosan felnyögött, és azt is láttam, hogy az egyik lábára sántít egy picit.
- Patrick! Gyere, vedd át Kalebet! – Ahogy megszabadultam a kis élősúlytól, azonnal Niallhez léptem. – Kérlek, hadd segítsek hazavinni a bicajodat!
- Nem kell haver, megoldom. Csak menjetek nyugodtan.
- Nem! Ragaszkodom hozzá. A gyerekek útközben is lelejmolhatják a lakókat. Merre laksz?
- Két sarokkal feljebb az Abby Road-on.
- Oké, akkor sorakozó!- kiáltottam el magam, mire a gyerekek többé-kevésbé összerendeződtek.
Patrick az élre állt, Kalebbel a karjában, a többiek követték, mi pedig Niallel a sor végére maradtunk. Ő kicsit sántikált, nekem pedig lelkiismeret furdalásom volt, hogy tönkretettem az estéjét, amit annyira várt.
- Mondd a címet, és menj előre készülődni. A kölykökkel nagyon lassan haladunk. Viszem a bringádat, ahogy tudom, és természetesen a javítási költségeket is állom.
- Nagyon jó fej vagy, köszi. Abby Road 27. A javítást majd megbeszéljük, ha már tudjuk mennyibe fog kerülni, és max felezünk – mosolygott rám.
- Rendben, akkor menj, és vegyél egy forró fürdőt, az segíteni szokott ilyen esések után.
- Ezt honnan veszed?
- Gördeszkázom évek óta, úgyhogy ismerem a zúzódásokat – húztam el a számat.
- Rendben. Akkor ha odaértetek jó sokáig csengess, hogy meghallja valaki, mert a lakótársaim már lehet, hogy alapoznak az estére.
- Oké, semmi gond. – Megszaporázta a lépteit és eltávolodott. Néztem, ahogy a második sarkon jobbra fordult, és valahogy sajnáltam, hogy csak ennyi időt töltöttünk együtt. Nincsenek barátaim, és életemben először, egy idegen fiúval is jól éreztem magam, anélkül, hogy azon agyaltam volna, hogy tetszik nekem. A hormonjaim már vagy két éve veszettül hajtanának, hogy végre bepasizzak, ezért aztán nem járok társaságba, nehogy valami hülyeséget csináljak egy hetero fiúnak udvarolva.De egy ilyen kisvárosban nincs lehetőség, hogy másként párra leljek. Ha feladnék egy hirdetést, másnapra az összes ember tudná, hogy meleg vagyok, és rajtam röhögne a kukástól a hentesig, mindenki.
Ezért kárhoztatom magam arra, hogy egyedül töltsem a napjaimat, és várom, hogy jövőre elmehessek innen, valami jó messze lévő egyetemre. Itt is van egy, a városban, de eszem ágában sincs ide jelentkezni. Nem ismerek onnan diákokat, mert nem nagyon vegyülnek a városiakkal, de azért biztonságosabb lenne pár száz kilométerrel arrébb élni.
Amíg ezen agyaltam, el is értünk a sarokig, ahol Niall befordult. Mi is bekanyarodtunk az utcába, aztán a házszámokat nézegetve kerestük a címet. A gyerekek már elfáradtak, este fél tíz is elmúlt, úgyhogy csendben és rendben tipegtek előttem, míg Patrick fel nem kiáltott. – Ez az! – mutatott egy vöröstéglás házra, amit szépen nyírt gyep, és magyalbokrok választottak el az úttól.
A gyerekeket a járdán hagyva elcipeltem a bringát az ajtóig, majd hosszasan rátenyereltem a csengőre, ahogy Niall javasolta. Egy fél perc sem telt bele, mikor kivágódott az ajtó.
- Mi van bazmeg? Mi ilyen sürgős? Miért nem brunyáltál otthon? – kérdezte egy vékony hang, és a tulajdonosa ellépett az útból, hogy bemehessek mellette.
- Elnézést – köszörültem meg a torkom. Erre először egy arc jelent meg, kíváncsian kikémlelve. Fehérre volt mázolva, az egyik szeme körül egy fekete csillag, a pólóján batman jelek.
- Szia. Csak Niall biciklijét hoztam. Azt mondta, csengessek jó sokáig, hogy meghalljátok.
- Idióta – morogta a srác, miközben végre a testével is követte a fejét, és elém lépett. Felhúztam a szemöldököm, mert azt azért elég durvának tartottam, hogy egyből lemarház, anélkül, hogy ismerne.
- Bocs’ nem te! Niallra gondoltam –tette hozzá, mire mindketten elmosolyodtunk.
Jó tíz centivel alacsonyabb volt nálam, vékony, szikár. A haja szerteszét meredezett, gondolom a nem kevés zselétől, amivel belőtte. Éreztem, hogy egy apró kéz markolássza a térdemet, mire lenéztem, és Kalebet pillantottam meg, aki nyilván négykézláb jött fel az magas lépcsőfokokon, és most a nadrágomba kapaszkodott éppen. Lenyúltam érte, és automatikusan ölbe vettem.
- A bringát a falhoz támasztottam - mutattam oldalra, ahol a pinceablak mellé állítottam a balesetes darabot. -Ha felírnád a nevemet és a számomat, azt megköszönném. Szeretnék majd elszámolni Niallel, a javítási költségek miatt. – A srác rendületlenül bámult, de nem engem, hanem inkább Kalebet, aki épp az ujját próbálta az ajkaim közé préselni, mert nem szereti, ha mással beszélgetek.
- De édes! – szólalt meg a fiú, és nekem valamiért megugrott a gyomrom. – Szóval te vagy a kis bandita, aki miatt összetörte magát a barátom? – Inkább megállapította, mint kérdezte, aztán odanyúlt, és megsimogatta a dundi kezecskét, ami kilógott a kabátból. Szélesen elmosolyodott, és nekem már a pulzusom is felgyorsult, pedig semmi okot nem találtam rá. Valamiért erős vonzalmat éreztem a fiú iránt, akinek még nem is láttam az arcát, hisz úgy elmaszkírozta magát, hogy az anyja sem ismerne rá. De azért erős álla, kiugró arccsontjai, és gyönyörű kék szeme elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem egy utolsó darab. Most rám siklott a pillantása, és meglepődött, mert én épp félreérthetetlenül méregettem. Mire észbe kaptam, már le se tagadhattam volna, hogy bámultam.
- Gyertek be! – mondta egy kis habozás után, majd szélesebbre nyitotta az ajtót. – Fogalmam sincs, hol lehet ebben a házban egy papír és egy toll. De mindjárt hozom a telefonom, és bepötyögöm… az a biztos! –tette még hozzá, majd várta, hogy belépjek a házba.
- Nem tudok bemenni ne haragudj, de nem hagyhatom kint a többieket –néztem a járdára, ahol a hullafáradt gyereksereg kókadozott.
- Óóóó –nevetett fel a csillagszemű fiú. – Neked aztán nehéz estéd lehetett barátom! –kacsintott rám, és elszaladt. Pár másodperccel később a telefonjával a kezében tért vissza, és kérdőn nézett rám. A szeme sarkában nevetőráncok jelentek meg.
- Őőőő…Harry Styles, 0688 567 3359 –diktáltam be a számomat, majd elmormoltam egy köszönömöt és biccentettem, aztán elindultam lefelé a lépcsőn.
- Harry! – szólt utánam a fiú. - Nincs kedved visszajönni, ha leadtad a kölyköket? Szívesen látunk. Jó buli lesz… - A szám is eltátottam. Meghívtak egy házibuliba? Vadidegenek közé? Na ezt se hittem volna, hogy valaha előfordul velem.
- Nem hiszem, hogy elszabadulok. Családi banzáj van nálunk – válaszoltam lemondó hangon, amin magam is meglepődtem.
- Oké, ahogy gondolod. Nálunk reggelig tart a buli, úgyhogy ha meguntad a tántikat, gyere át! – mondta kedvesen, aztán eltűnt az ajtóból, de én még akkor is mozdulatlanul álltam, mikor már rég bekattant mögötte a zár.
-------------------------------
Nem tudtam mi történik velem. Csak álltam a sötét konyhában, a pultra támaszkodva, és kifelé kukucskáltam a függönyön át, hogy lássam a csodazöld szemek tulajdonosát, ahogy a népes gyereksereggel elsétál a sarokig, majd befordulva eltűnik a szemem elől. A légzésem még mindig szapora volt, a vér a fülemben lüktetett. Én még ilyen szép fiút életemben nem láttam, maximum valami újság címlapján. Azt se tudtam, hogy a göndör haj a gyengém, de ez azonnal kiderült, mikor képtelen voltam másra gondolni, csak arra, hogy muszáj beletúrnom a csigás tincsekbe. Micsoda ördögi összetétel ez a két gödröcskével, és a világ legszebb ajkaival? Mikor már nem láttam őket, eszembe jutott a mozdulat, ahogy lenyúlt a gyerekért, és olyan magától értetődő módon vette az ölébe, mintha a sajátja lenne. Lehet, hogy az övé. Legalább huszonegy éves….nem ő lenne az első, akinek ennyi idősen már gyereke van. Ahogy a dundi kis ujjak a szájába furakodtak, azt is teljesen természetesen kezelte. Csak finoman kihúzta őket, majd egy apró puszit lehelt rájuk. Akkor azt hittem, a saját küszöbömön ájulok el. Soha, senki nem gyakorolt még rám ilyen hatást. Minden vágyam volt, hogy az én ujjaimra tapadjanak az ajkai, vagy ne is az ujjaimra, hanem a számra, vagy…. Na jó…Ezt most fejezzük be, de azonnal! – A nadrágom kényesen megfeszült, ami nálam nem szokott előfordulni soha. Megráztam a fejem, hogy elűzzem a fantáziaképeket, ahogy épp levetkőztetem az ismeretlen fiút, és végigcsókolom a testét, de szánalmas próbálkozásom kudarcot vallott. Meg akartam dörzsölni az arcomat, annyira frusztrált a tudat, hogy így megkívántam egy idegent. Utolsó pillanatban kaptam észbe, hogy ki van mázolva a képem, aminek határozottan nem tenne jót, ha összemaszatolnám.
Be sem mutatkoztam. Mekkora idióta vagyok? Komolyan mondom, úgy viselkedtem, mint egy agyament. De én tudom ki ő… Harry….Harry Styles. Hmmm… a neve is szép, mint ő maga. És mennyire illik rá. Harry - ízlelgettem a nevet. Remélem visszajön! Ahogy bámult engem, az két dolgot jelenthet. Vagy tetszettem neki, és azért, vagy annyira jó lett a sminkem, hogy nem tudta levenni róla a szemét.
- Mit csinálsz itt a sötétben? – hallottam meg Niall hangját a hátam mögött. – A srác meghozta a biciklimet? –kérdezte, és felkattintotta a lámpát. Az éles fény bántotta a szemem, ezért becsuktam, de azonnal Harry arca ugrott be, ezért inkább azt választottam, hogy könnyek között nézzek Niallre.
- Ja. Meghozta. Megadta a számát, hogy majd hívd fel a javítás miatt.
- Rendes fiú – mondta elgondolkodva Niall. - Meg kellett volna hívni a buliba.
- Meghívtam – vágtam rá gyorsan. – De azt mondta, nem tud eljönni, mert családi Halloween party lesz náluk.
- Kár. Szívesen megismertem volna.
- Hát erre nem a legalkalmasabb egy buli, ahol üvölt a zene, és mindenki hulla részeg, veled az élen – dünnyögtem, és azzal vigasztaltam magam, hogy találok majd alkalmat arra, hogy összefussak Harryvel. Ha tudom a számát, akkor nem nagy kunszt kideríteni a címét sem. Itt lakhat valahol a környéken, ha ennyi kisgyerekkel itt bóklászott. Remélem nem csak látogatóba jött a nagymamájához.
Niall benyomott az arcába egy szendvicset, aztán kinyitott egy sört.
- Igazad van, de mivel nem akarom kifizettetni vele a javítást, nem nagyon lesz rá más alkalom.
- Attól, hogy nem fizeti ki a javítást, még áthívhatjuk egy sörre. Tényleg szimpatikus a srác. De az is lehet, hogy megunja a családot és leficcen. – Csak a reményeimnek adtam hangot, de már ettől is elszorult a torkom. Nagy a baj.
-------------------------------------
Képtelen voltam kiverni a fejemből a fiút, aki ajtót nyitott. Egész úton hazafelé rajta járt az eszem, és azon, hogy még a nevét sem tudom. Felidéztem, hogy nézett bennünket Kalebbel, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem a gyerek keltette fel ennyire a figyelmét. Annyira szeretném, ha lenne egy radarom, hogy rájöjjek, melyik fiú meleg. Nekem erről fogalmam sincs. Muszáj megvárnom, amíg valaki kezdeményezni fog. Lassan nagykorú leszek, nem létezik, hogy addig meg se csókol senki. Tudni akarom, milyen érzés, ha valaki vágytól fűtötten közeledik hozzám. A szám is kiszáradt a gondolatra. Ezt a srácot szívesen közelebb engedném magamhoz…. De mi az esélye annak, hogy meleg, ha meleg akkor facér, ha meleg és nincs senkije, akkor én tetszem neki, és ha meleg, szingli, és tetszem neki, akkor annak mennyi a valószínűsége, hogy látom még valaha? Hát, így boncolgatva a dolgot, elég szarul állok….
Mire hazaértünk, Kaleb már elaludt a kezemben, ami majd leszakadt dundi kis segge alatt. A többiek is csak vonszolták magukat, és az ikrek elkezdtek panaszkodni, hogy hányingerük van. Ahogy hozzájuk léptem, döbbenten láttam, hogy a kosaraik majdnem üresek. Jézusom! Megettek egy kiló cukrot és csokit. Végig fogják rókázni az éjszakát.
Végre leadtam a kölyköket, mindegyik csak úgy sorolta a hihetetlen élményeit a szuper estéről. Úgy látszik, ők máshol jártak, mint én. Vagyis nem annyira…. tényleg szuper volt az este, de csak azért, mert végre találkoztam valakivel, aki megdobogtatta a szívemet.
Ha azt tudom, hol lakik Niall, akkor rajta keresztül a fiúhoz is közelebb kerülhetek. Csak hívjon fel, hogy ne kelljen pofátlanul becsengetnem hozzá. Az olyan ciki lenne…. de megteszem, ha nem lesz más alternatíva.
Az este gyorsan elszaladt, éjjel egy óra volt, mikor Susan néniék is elvánszorogtak aludni. Már csak páran lézengtek a kertben, jobbára férfiak, akik még úgy érezték, beléjük férne egy üveg sör, vagy pár falat steak. Unottan üldögéltem a hintaágyban, mikor megrezzent a mobilom. Előkotortam, és sóhajtva nyitottam meg az üzenetet. Ismeretlen számról érkezett, amitől valamiért görcsbe rándult a gyomrom.
„ Na milyen a családi vircsaft? Nem jössz át? Itt most kezdődik az élet. Louis”
Louis…. istenem. A torkomba gombóc nőtt, a lábaim remegni kezdtek. Tiszta szerencse, hogy ülök.
Írt nekem. Ő írt. Nem is Niall. Nem felejtett el, sőt, most is rám gondol. A tudattól engem is elkapott a hányinger, pedig nem is ettem semmit.
Felpattantam a hintaágyból, majd tíz lépést futottam. Aztán megtorpantam, a fejemet ingatva visszasétáltam és leültem. –Nem mehetek oda. Nem ismerek senkit – harcoltam magammal. – De oda akarok menni! Itt a lehetőség, hogy ismerkedjek, barátokat szerezzek. Még egy évet úgy is ki kell húznom itt, muszáj, hogy fiatalokkal is legyen kapcsolatom, különben bedilizek. –Újra felpattantam, aztán ismét leblokkoltam pár lépés után. – De ne éld bele magad, hogy akar tőled valamit. Nagyon beégetheted magad, ha félreértelmezed a kedvességét. Lehet, hogy volt gyerekszobája, te pedig olyan kivert kutya szemekkel néztél rá, hogy megsajnált. A kis bénagyereket, aki a szüleivel tölti a Halloweent.
Mindegy! Akármilyen okból is, de ezek szerint nem csak udvariasságból hívott meg, ha még ilyenkor, éjjel is én járok a fejében, és sms-t ír nekem. Nagy levegőt vettem, és határozottan elindultam a hátsó ajtó felé.
- Anya! –léptem be a konyhába, ahol a későn fekvők még halkan beszélgettek egy tea mellett. - Átmegyek az Abby Roadra. Összehaverkodtam pár sráccal, és meghívtak.
- De jó, kisfiam! Menj csak. Kulcsot vigyél, mert mi lassan kidőlünk. – Mosolygott Annabelle nénikémre, aki szeretetteljesen nézett rám.
- Nagyon jól nézel ki Hazz!- mondta. – Már igazi férfi vagy – méregetett, amitől a hideg is kirázott. Ha nők néznek meg ilyen alaposan, attól az összes szőröm égnek áll.
- Köszi Bella, aranyos vagy. Holnap még beszélgetünk! – intettem feléjük, majd a kabátomért nyúltam, és kiléptem a csípős éjszakába.
---------------------------------
Nem válaszolt. Percekig néztem a telefonom kijelzőjét, de semmi. Időnként megnyomtam a gombot, nem mintha ettől bármi is változott volna, csak biztos akartam lenni benne: nem kerülte el a figyelmemet, hogy üzent. Nem tudom, hogy kerülhette volna el, ha szinte pislogás nélkül bámultam a készüléket, de mindegy. Ezzel töltöttem az időt. Tíz perc után feladtam. Látta az üzenetet, de nem válaszolt. Nős, gyereke van, vagy meleg, de pasija van. Vagy hetero, én meg egy idióta. Ezen hangosan felnevettem.
A konyhába mentem, töltöttem magamnak egy pohár vodkát. Egy hajtásra megittam, és élveztem, ahogy marja a torkomat. Ezek szerint leiszom magam. Eddig nem nagyon tartottam a többiekkel, abban reménykedve, hogy Harry mégis beállít. Rettegtem, hogy részegen képtelen leszek kommunikálni vele, vagy ami még nagyobb félelmem volt, leteperem, mindenki szeme láttára. De így, hogy az utolsó reménysugár is kihunyt, mert hiába vettem erőt magamon, és írtam neki üzenetet, még arra sem méltatott, hogy válaszoljon. Akkor jöhet a vodka, sörrel, úgy hamarabb hat.
Épp a második pohárral készültem leküldeni a torkomon, mikor kilépve a konyhából földbe gyökerezett a lábam. Harry ott állt, magányosan, elveszetten, a nappali és az előszoba között, és úgy nézett körül, mintha a karthágói csatában találta volna magát. Úgy repültem át a szobán, mintha szárnyaim lennének.
Elé toppantam, amitől megijedt szerencsétlen, én pedig egyre hangosabban mondogattam magamban, hogy nyugi….NYUGI!!! Ne ronts ajtóstul a házba!
- Szia – mondtam olyan boldogan, mintha most kaptam volna meg a lottó ötöst, kis címletekben.
- Hello! - Neki is felderült az arca, amitől nekem megugrott a gyomrom.
- Örülök, hogy el tudtál szabadulni. Kérsz egy sört? Vagy valami töményet?
- Köszi, azt hiszem valami ütőssel kezdenék –válaszolta, és a szemében bizonytalanságot láttam. Elindultam előre, és a konyhába mentem, ő pedig szorosan követett. Szinte éreztem a testéből áradó hőt. Hiperérzékeny lettem, pedig még nem is ismerem.
Töltöttem neki is egy vodkát, aztán a kezébe nyomtam, én pedig nekidőltem a mosogatónak.
- Louis. Louis Tomlinson –nyújtottam felé a kezem, hogy bemutatkozzak. Lenézett, aztán nagyot nyelt, majd a nadrágjába törölte a tenyerét. Ez az apró momentum olyan elementáris erővel hatott rám, hogy kihagyott a szívem. Nem hiába hallgatok pszichológiát, és a kedvenc sorozatom, a Hazudj, ha tudsz…
Ideges a kicsike. Márpedig egy ilyen fiú mitől lenne ideges. Nyilván naponta három nő akarná megdugni, és úgy járkálna az ilyen bulikba, mintha neki szervezték volna, ha…..ha hetero lenne.
Mikor összesimult a tenyerünk, olyan érzületek százai futottak át a testemen, hogy beleszédültem, bár azzal próbáltam magyarázni, hogy most ért le a vodka.
Nagy, forró tenyerébe zárta az ujjaimat, és elég erősen megszorította, aztán a kelleténél egy kicsit tovább tartotta fogva őket.
- Nagyon örülök –nyögte ki, és a hangja, az a gyönyörű mély hangja, mintha megremegett volna egy picit.
- Én is! – válaszoltam, és a másik kezemet az övére simítottam finoman. Nem rántotta el, de a pupillái kitágultak, az ajka elnyílt, ami nekem épp elég visszaigazolás volt az elméletemre. És pontosan ez volt az a pillanat, amikor elvesztettem a fejem.
Úgy hajoltam felé, olyan magabiztosan, mintha minden nap gyakorolnám a dolgot. Mire észbe kapott volna, a kezemet a tarkójára csúsztattam, és szájon csókoltam.
Az egész teste megfeszült, talán fel is nyikkant egy kicsit, de ami a legfontosabb, még ha nem is viszonozta a dolgot, de nem húzódott el. Nem akartam erőszakos lenni, és azonnal bevetni a nyelvemet, bár mindennél jobban meg akartam kóstolni az ízét. Mégis visszafogtam magam, és csak az ajkaimmal simogattam az övét. Halkan felmordult, és megremegett az egész teste, azt jól éreztem a nyakán, amit nem engedtem el. Picit elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem.
- Csókolj vissza! –súgtam, és a pillantásom az ajkára vándorolt. Megigézve bámultam.
Felnyögött, aztán felém mozdult, a teste az enyémhez simult, mielőtt selymes nyelve besiklott volna a számba, és olyan vadul kezdett volna űzni, hogy majdnem elájultam.
Olyan éhes volt, olyan szenvedélyes és követelődző, hogy szinte belefulladtam az első csókba, amit váltottunk. Próbáltam tartani vele az iramot, de egyszerűen letaglózott a heves vágy, amivel nekem esett. Nem nyúlt hozzám, csak nekem dőlt a testével, de a szája is épp elég volt, hogy eszemet vegye.
Beletúrtam a hajába, és megbillentettem a fejét, hogy végre átvehessem az irányítást, vagy legalább egyenrangú partner lehessek, ne egy áldozat, akit csak úgy felfalnak. Mondjuk egy gazella ritkán kelleti magát az oroszlánnak, de elszámítottam magam. Őszintén nem hittem, hogy Harry szó szerint elemészt a tűzzel, ami árad belőle. Felnyúltam és megfogtam az állát, hogy kordában tartsam, de így is nehezemre esett.
- Harry! Várj! Kérlek. Bárki besétálhat! – nyöszörögtem, de azért közben finom kis csókokat leheltem az ajkára, mert képtelen voltam egy másodpercnél tovább elviselni a hiányát. Hatalmasat sóhajtott, aztán a mosogató szélére támaszkodva felnyomta magát, mert annyira rám dőlt, hogy segítség nélkül már nem tudott volna felegyenesedni.
- Ne haragudj! –túrt a hajába. –Elvesztettem a fejem. Kicsit be vagyok rúgva. – Én ugyan semmi jelét nem láttam rajta, hogy részeg lenne, ráadásul tapasztalatból tudom, hogy az italtól nem lesz ilyen milliméter pontos, és vad valaki, sokkal inkább elmosódó mozgás, és lassabb reakció az, amit az ital okoz. Nem firtattam a dolgot, csak próbáltam lélegezni, és kitalálni, hogy most mi legyen. Öt perce sem ismerem, nem mondhatom neki, hogy menjünk fel a szobámba. Az azért elég kretén dolog lenne. De akkor? Hogy viselkedjünk ezután?
--------------------------------
Azt hittem kimennek alólam a lábaim, ahogy elengedtem a konyhapultot. Életemben nem éreztem még ilyet. Teljesen beleszédültem. - Ilyen egy csók? Egyetlen érintés ezt váltja ki az emberből? Istenem! A szája… A nyelve… Az illata. Elájulok. És most azonnal vissza akarom kapni! – Képtelen voltam uralkodni magamon, az egész testem reszketett, ahogy magam elé engedtem, és követtem a nappaliba, ahol emberek sokasága lüktetett együtt a zenével. Piros fények játszottak a falakon, és vibráló ritmus remegtette a parkettát a lábam alatt.
Louis a kanapéhoz sétált, és hanyagnak tűnő mozdulattal levetette magát. Mellé ültem, de feszülő ágyékom nem igazán tette lehetővé, hogy kényelmesen elhelyezkedjek. El kell terelnem a gondolataimat! Körülnéztem, és láttam, hogy szinte mindenki be van öltözve. Elszégyelltem magam. Ez egy Halloween buli, én pedig egy sima fekete ingben, fekete nadrágban üldögélek egy kanapén, mellettem egy fiú, aki életemben először, hárompercnyi ismeretség után lesmárolt a konyhában. Mit láthatott? Vagy ekkora lúzer vagyok, hogy észrevette, mennyire meg vagyok halva érte, vagy mindenkinél bepróbálkozik, és akkor sem vagyok kisebb balek, mint az előző esetben.
Igyekeztem összehúzni magam, és láthatatlanná válni. Egy lány lépett elénk, és imbolygó mozgással Louishoz hajolt. A szőke hajzuhatag szinte a számba lógott, ahogy a fülébe kiabált:
- Gyere táncolni Lou! Egész este olyan fura vagy. Gyere már! Ne legyél buligyilkos! –A karjánál fogva kezdte ráncigálni. Louis rám nézett egy bocsánatkérő mosollyal, aztán engedte, hogy a szöszi a szoba közepére vonszolja, és a csípőjét nekidöntve vonaglani kezdjen. Még mindig engem nézett, mikor átfogta a lány derekát, de a teste már hullámzott. A zene önmagában is a szex ritmusát imitálta, de azzal együtt, ahogy Louis feneke körözni kezdett, már sokkoló volt.
Képtelen voltam levenni róluk a szememet. A lány alkalmazkodott a dologhoz, készségesen terpeszbe lépett, hogy a fiú közéjük csúsztathassa a combját, és ráengedte magát. Látszott, hogy nem először táncolnak együtt, a mozdulataik egymás tükörképei voltak. Kiszáradt a szám. Éreztem a Louis testéből áradó hihetetlen erejű szexualitást, és semmi mást nem akartam, csak hogy én legyek az, akin kiéli magát.
Megnyaltam cserepesre lihegett ajkaimat, aztán összeszedtem minden bátorságomat, és felálltam. Louis szemei elkerekedtek, egy pillanatra rémület futott át az arcán és az ajtó felé nézett. Azt hiszi el akarok menni. Jól hiszi, csak nem pont abban az értelemben…
Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a lány mögé léptem. Az egyik kezemet a derekára tettem, mire kifordulva rám nézett. Felmérte az újonnan érkezettet, és látszott, hogy elégedett a látvánnyal. Nekem tolta a fenekét, én pedig berogyasztottam a térdeimet, hogy hozzá tudjak simulni. Ahogy az ölemhez dörgölőzött, azonnal lelankadtam, ami kifejezetten üdítő változás volt az előző percekhez képest.
Louis keze a lány csípőjéről az én kezemre vándorolt, és összefűzte az ujjainkat egy pillanatra. Apró kis mozdulat volt, de nekem meglódult tőle a pulzusom.
Együtt mozogtunk a zene ritmusára, és ahogy elnéztem, nem csak én hagytam figyelmen kívül a cicababát, aki kettőnk között főszereplőnek képzelte magát, és talán már édeshármasról fantáziált. Szinte közönségessé vált, ahogy mindkettőnket még közelebb vont magához, hátranyúlva a fenekemet markolta, Louist pedig elölről húzta magára, és a csípője rángatózásából ítélve sebesen száguldott az élvezet felé, pusztán attól, hogy Lou combját használta segédeszköznek. Louist ez cseppet sem zavarta, megtartotta a derekánál fogva, míg én a hátát támasztottam, és szó szerint azt vártuk, hogy végezzen. Nem volt szerencséje, mert hirtelen elhalkult a zene, majd egy komolyabb hip-hop kezdődött, mire a tömeg szétvált, szabaddá téve a parkett közepét. Egy srác kilépett, és rázni kezdte magát, a fenekén lengedezett a lógó ülepű nadrág.
Mindenki kiáltozni és tapsolni kezdett. Nem igazán láttam belőle semmit, és nem azért, mert túl alacsony vagyok, és beszorítottak a falhoz, hanem azért, mert Louis közvetlenül előttem állt, majd körülnézett, hogy figyel-e valaki. Mikor látta, hogy mindenki előre néz, nekem dőlt, a kezemért nyúlt és a hasára húzta. Abban a pillanatban tapadtam a nyakára, és csókolni, szívni kezdtem a sötétség leple alatt, a kis sarokban, ahová nem láttak a többiek. Louis felnyögött, ezt a kezemen éreztem, amivel átfogtam a nyakát, nehogy elhúzódjon. A másik kezemmel benyúltam a pólója alá, és mikor megéreztem a selymes, mégis feszes bőrt, ami alatt vibráltak az izmok, önkéntelenül nekinyomtam a csípőmet. Most bezzeg nem lankadtam le attól, hogy egy popsi kezdett hozzám dörgölőzni, sőt! Olyan merevedésem lett, hogy félő volt, én hamarabb élvezek el, mint a lány, aki Louis combján lovagolt az előbb. Lou oldalra fordította a fejét, én pedig közelebb hajoltam hozzá, így teljesen tisztán hallottam, ahogy a nevemet nyögi, mielőtt lenyúlt, és a kezemet az ágyékára vonta. Nála sem volt más a helyzet, az erekciója úgy simult a tenyerembe, mintha erre teremtették volna.
Rajtam volt a sor, akkorát nyögtem, amitől megijedtem, hogy mindenki felkapja rá a fejét. De a zene mindent túlharsogott, így mélyeket lélegeztem, eltávolodtam Louis nyakától (ami szinte fájdalmat okozott) és a kezemet is lassan elhúztam a farkáról. Panaszosan morgott, és utánam kapott, de határozottan mozdultam tovább. Nem fogok egy buliban, a tömeg közepén a gatyámba élvezni. Nem!
Félig kifordult, és kétségbeesetten nézett rám: - Mi a baj?
- Louis! Nincs baj csak…. - lesütöttem a szemem.
- Harry! Kérlek. Mondd el. Megijesztesz! – súgta. Összeszedtem minden erőmet, és a füléhez hajoltam.
- Ne itt! Nem bírok magammal. Nem mehetnénk valami csendes helyre? – éreztem, ahogy meginog, és nekem támaszkodik.
- Deee… válaszolta habozás nélkül, aztán megfogta a csuklómat, és maga után húzott, át az embereken, míg el nem értük a lépcsőt. Mielőtt felléphettünk volna az első lépcsőfokra, egy fekete szépfiú perdült elénk, és Louis karját elkapva vonszolni kezdte a konyha felé. Engem már semmi nem érdekelt, csak ne veszítsem szem elől, ezért hívatlanul követtem őket.
----------------------------------
- Zayn! Ne rángass már! Mi van? – kérdeztem felháborodva, ahogy testi fölényét bevetve, ellenkezésemre fittyet hányva vonszolt maga után. Hátranéztem, és egy kicsit megnyugodtam, mert Harry szorosan a nyomomban lépkedett. Egy puszit küldtem felé, mire elmosolyodott, és bólintott.
Már a gondolattól is benedvesedett az alsóm, hogy azt kérte, vigyem szobára. Mennyire ki lehet éhezve? Mint én… Olyan tűzijáték lesz itt, hogy beleremegnek a falak, ha végre kettesben lehetünk. Most, hogy egyértelműen a tudomásomra hozta: benne van a dologban, biztos voltam benne, hogy bármit is akar Zayn, arra maximum két perce van, mert utána úgy tökön rúgom, ha nem enged el, hogy ezentúl ő vezetheti a szoprán szólamot a templomi kórusban.
- Az van, te seggfej, hogy egész este játszottad a mélabús Rómeót, most meg el akarsz húzni a szobádba a cukifiúval, anélkül, hogy legalább egyet koccintottunk volna. Azért haver, mindennek van határa!
- Mi van? Honnan veszed ezt? Egyáltalán…
- Figyu már! Ne nézz teljesen hülyének. A kissrác egész sérója a te hófehér arcfestékedtől maszatos, ahogy a fél arca is, ráadásul láttam a kis műsorotokat a csajjal. Szerencsétlen azt hitte, ő ekkora fogás, miközben ti le nem vettétek egymásról a szemeteket. De nincs ezzel semmi baj, bár Liam nyerte a fogadást, de túlélem. Ha neked jó, akkor nekem is jó. Szép gyerek …–mondta, miközben úgy nézett végig Harryn, mint egy kiállítási darabon, aztán a kezünkbe nyomott két poharat, és félig töltötte valami sárgásbarna löttyel, amiről csak akkor derült ki, hogy whisky, mikor belekortyoltam. Örültem, hogy ihatok, mert arra, ami elhangzott, úgysem tudtam volna egyetlen értelmes szót sem válaszolni. Ránéztem a gyönyörűségre, aki nem sokat hallott Zayn monológjából, hála az égnek, és visszafogottan mosolygott rám. A szája szélén és a nyakán egyértelműen ott virított az arcfestékem nyoma, ahogy göndör fürtjein is akadt belőle, bár arról fogalmam sincs, hogy került oda. Én is elvigyorodtam. Már nem is érdekelt. Se az, hogy mások mit szólnak a dologhoz, se a holnap. Csak el akartam tűnni innen Harryvel, magunkra csukni az ajtót, és letépni róla a ruhát. Mégis eszembe jutott valami, ami szöget ütött a fejembe.
- Milyen fogadás? –kérdeztem, miközben lehúztam a maradékot. Mellettem Harry is ezt tette. Ahogy elnéztem erőt szeretne belőle meríteni. Hát az rád is fér, kicsikém! Üzentem gondolatban, aztán Zaynhez fordultam.
- Hogy mikor bújik már ki a szög a zsákból. Meddig bírod az önmegtartóztatást. Én karácsonyra tippeltem, de Liam azt mondta, két hónapnál tovább nem bírja egy egészséges szervezet, úgyhogy legyen Halloween. – Na ezen már tényleg felröhögtem. Nem is azon, hogy kezdetektől tudják, hogy meleg vagyok, hanem azon, hogy még fogadtak is rám.
- És Niall? Ő mit mondott?
- Hogyha ügyes a jobb kezed, akár húsvétig is kihúzhatod. Ő már csak tudja! – Ezen aztán mindketten harsányan felnevettünk, csak Harry arckifejezése láttán csendesedtem el egy pillanat alatt. Nem tudtam leolvasni, min akadt ki ennyire, de esélyt sem akartam adni, hogy most valamilyen indokkal kihátráljon a dologból. Egyszerűen hozzá léptem, átöleltem a nyakát, és szenvedélyesen a szájára tapadtam. Úgy feszült, mint egy húr, de mikor a nyelvemmel megcirógattam az ajkát, hirtelen ellazult a tartása, készségesen beengedett, és viszonozta a csókomat.
- Oooké, fiúk! Látom, a tervem kudarcra van ítélve. – Zayn megadóan a vállamra tette a kezét. – Könyörgöm menjetek szobára! – Nagy nehezen elváltam Harry isteni ajkaitól, de nem engedtem ki az ölelésemből, csak lassan visszafordítottam a folyosó felé.
- Miért, mi volt a terved, Malik? –kérdeztem még búcsúzóul.
- Hogy úgy leitatlak benneteket, hogy ne legyen ma szex. Ha kihúztam volna holnapig, akkor már én nyerek- nevetett fel harsányan, mire én is elmosolyodtam.
- Egy perced van, hogy meztelenül feküdj az ágyamban! –súgtam Harry fülébe, aki odakapta a pillantását, benntartotta a levegőt, és megszaporázta a lépteit.
------------------------------
Szinte szaladtam felfelé a lépcsőn, bár azt se tudtam merre kell menni, melyik Louis szobája. Ahogy a kis előtérbe értem, ahonnan több ajtó is nyílt, megtorpantam. Lou ellépett mellettem, megragadta a csuklómat és benyitott a második ajtón balra. Berántott, majd egyetlen mozdulattal kulcsra zárta mögöttünk, aztán megfordult, és felnézett rám. A szemében olyan szenvedély lángolt, hogy felnyikkantam. Még hozzám sem ért, de nekem máris végem van.
Én mozdultam elsőnek, és rávetettem magam. Megtántorodott a rohamtól, és két kézzel kapta el a derekamat, majd tiszta erőből tolni kezdett az ágy felé. Két lépés után éreztem, ahogy a térdhajlatomnak nyomódik a matrac, úgyhogy elengedtem a testem, és együtt zuhantunk a párnák közé. Az ágynak is Louis illata volt. Éreztem, hogy jó helyen vagyok.
A teste súlya rám nehezedett, az ajka éhesen kereste az enyémet, a kezei féktelenül markolták a hajamat, aztán a nyakamra siklottak, hogy hátrafeszítse a fejemet, és nekiessen a torkomnak. Csókolta, szívta, amitől a bőröm lángolni kezdett, és lassan az egész testem tűzbe borult. Nyöszörögtem, és a hátát simogattam, néha belemarva a húsába, mikor már nem bírtam magammal. Olyankor felemelte a fejét, ahogy ívbe feszült, és végre enyhített a szorításon, így én is megízlelhettem őt, végignyalhattam a lüktető eret, ami oly csábítóan pulzált a nyakán. De olyan keserű volt, hogy a nyelvem összecsavarodott.
- Louis! – nyögtem fel panaszosan.
- Mondd szépségem! – nézett le rám kérdő tekintettel.
- Iszonyat keserű ez a vacak, amivel be vagy kenve! –törölgettem a számat a kezemmel.
- Jesszus! Ne haragudj! Máris lemosom. Nem számítottam rá, hogy ma ilyesmiben lesz részem. – Mosolygott, és a kezemet elvéve szájon csókolt egy pillanatra, aztán feltolta magát, és eltűnt a látóteremből, ahogy kiszökkent az ajtón, hogy a fürdőszobába siessen. Épp behunyt szemekkel, élénk fantáziaképeimmel bíbelődtem, mikor kivágódott az ajtó, és azt hittem azonnal megérzem ahogy rám veti magát, de nem történt semmi. A bejárat felől cuppogó hangokat hallottam, majd egy halk nyögést, amire felkaptam a fejem, mert határozottan női hang volt.
Felkönyököltem az ágyon, és erőltettem a szemem, hogy lássak valamit a sötétben. Végül kényszeredetten megköszörültem a torkom. A következő pillanatban fény árasztotta el a szobát, és az ajtónak támaszkodva ott állt Niall, a karjai közt egy lánnyal, akinek eléggé elkenődött a sminkje, de így is gyönyörű volt.
- Hát te? – kérdezte Niall kikerekedett szemekkel, mikor felismert. Hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak. A helyzet annyira abszurd volt, hogy csak elvörösödtem és makogni kezdtem:
- Én….én csak.. szóval… - és Louis pontosan ezt a remek pillanatot választotta, hogy csatlakozzon a társasághoz. Benyitott, ezzel rendesen a falhoz kenve a lányt, Niallal együtt, majd amikor rájött, hogy nem vagyok egyedül, meglepetten nézett be az ajtó mögé.
- Niall? –szólította meg a döbbenten álldogáló fiút.
- Lou! Bocs. De a szobám foglalt, és én nem tudtam... úgy értem, hogy ti…vagyis hogy Harry…. szóval.
- Oké! –nevette el magát Louis. - Nem tudtad, hogy elbuktad a fogadást, és Liam nyert. De most már tudod. Megtennétek, hogy átmentek az ő szobájába? Ezek szerint ennyivel tartozik neked –kacsintott a még mindig partra vetett halként tátogó Niallre, aki csak bólintott, még egyszer rám nézett, aztán vörösebb lett mint én, pedig ez elég nagy teljesítmény, majd a lányt maga után húzva sietve kioldalazott az ajtón. Egy pillanatra kíváncsi lettem, milyen fogadásról beszéltek, de aztán már semmi nem érdekelt…
Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, akkor jutott el az agyamig, hogy Lou előttem áll, és először látom az arcát maszk nélkül. Nyeltem egy hatalmasat, aztán csak néztem. Olyan álomszép, hogy arra nincsenek szavak. A szemei szinte világítottak, hosszú, sűrű szempillái még összetapadtak attól, hogy megmosta az arcát, a bőre az olvasztott karamell gyönyörű árnyalatában ragyogott, és az ajkai duzzadtak voltak a csókjaimtól. Az alhasamban szinte felrobbant a vágy.
- Feloltanád az éjjeli lámpát? –kérdezte rekedten, miközben megfordult, és ráfordította a kulcsot a zárban. Körülnéztem, és mikor megláttam a kisszekrényen az X-Men-es lámpaernyőt, mosoly kúszott a számra. Felnyúltam, felkattintottam, és ezzel egy időben Louis leoltotta a másikat. Sejtelmes, meleg fény árasztotta el a szobát. Ő csak állt, a szemével engem falt, a mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt, a szája elnyílt, majd önkéntelenül megnyalta. A nyaka mögé nyúlt, és lerántotta a pólóját, aztán nem húzta az időt, az övéhez kapott, és egy határozott rántással kicsatolta. Majd ugyanazzal a mozdulattal oldalra húzta a nadrágját, amitől sorban bújtak ki a gombok a helyükről, így adva meg magukat az erőteljes akaratnak. A farmer korca alá akasztotta a hüvelykujjait, és rám nézett.
- Egyszerre, vagy külön? – Nem kaptam levegőt, és azt se tudtam volna megmondani, hogy hívnak, mert a legtöbb, amire képes voltam, hogy zihálva lélegezzek, ezért beletelt pár másodpercbe míg rájöttem, mire vonatkozik a kérdés.
- Külön! – nyögtem ki nagy nehezen, ő pedig bólintott, és halványan elmosolyodott, mintha tetszett volna neki a válaszom. Először a nadrágját tolta le, kérésemnek megfelelően, a feszes hófehér bokszert magán hagyva. Ahogy a csípőcsontja kiszabadult, megláttam a v-vonalát, ami úgy vonzotta a tekintetemet, mintha egy nagy piros nyíl is fel lett volna festve rá. Kicsit megrázta a csípőjét, hogy megszabaduljon a szűk farmertől, és ez a mozdulat újabb fájó löketet eredményezett amúgy is kínosan feszülő ágyékomba. Ahogy letaposta a vádliján a nadrágot, aztán kilépett belőle, és ott állt, tőlem karnyújtásnyira, szinte eszméletemet vesztettem a látványtól. Mindenhol vibráló izmok, makulátlan bőr, és izgató hajlatok. De még nem végzett. Megvárta, amíg befejezem a terepszemlét, és csak akkor kezdte el letolni az alsóját, mikor összeakadt a pillantásunk. Próbálta fogva tartani, de csak addig sikerült neki, amíg a periférikus látásommal érzékeltem, hogy valami meglendült a combja között. Felnyikkantam. Soha nem láttam még meztelen férfit, akin elhatalmasodott már a vágy. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű testet, és soha nem hittem, hogy a saját gyötrő késztetésem, hogy megérintsem, ennyire uralkodhat felettem.
- Gyere ide! – hördültem fel, mire ráereszkedett a karjaival az ágyra, és érzéki mozdulatokkal mászni kezdett felém. Ahogy a testem fölé ért, én még mindig nem tudtam az arcát nézni, csak himbálózó péniszét. Semmi szégyenérzet nem volt benne, halkan nevetett, ahogy figyelte az arcomat.
- Tetszik? – kérdezte kihívó hangon.
- Gyönyörű vagy! – nyöszörögtem, és végre felnéztem a szemébe. Ráhajolt a számra, és lágyan csókolt meg, ahogy soha azelőtt. Szerettem volna felfalni, harapni, de erőt vettem magamon, és igyekeztem hasonló érzékenységgel viszonozni a kényeztetést. Újabb vágyhullám, szinte már kín. A finom érintések még erőteljesebben hatottak rám, mint a zabolátlan mozdulatok.
A keze közben az ingemet gombolta, és mikor végre széthúzta rajtam, a szájával felfedezőútra indult a mellkasomon. Egy perc múlva már dobáltam magam, mert nem tudtam uralkodni a testemen. A mellbimbómat szívta erősen, közben a hasamat cirógatta, a másik kezével a combomba markolt, és széthúzta a lábaimat, hogy közéjük feküdhessen. Még nadrágban voltam, de mikor a több réteg anyagon át megéreztem feszülő erekcióját, szűkölni kezdtem.
- Lou! Kérlek!
- Mindjárt szépségem –morogta, és a szájával már a hasamon siklott. A kezével erősen rámarkolt a farkamra, és ő is felnyögött, mikor kitapintotta a méretemet.
- Hűha…- dünnyögött, de már a nadrágomat gombolta. Nem tudtam szólni sem, a vágyam maga alá temetett, a szememet sem tudtam kinyitni, csak nyögni és nyögni egyre hangosabban. Épp le akarta rántani az alsómmal együtt, mikor bekövetkezett. Régóta elfojtott ösztöneim nem bírták már a gyötrelmeket. Elélveztem, olyan intenzíven, hogy az egész testem belefeszült. Mikor vége lett, nem mertem kinyitni a szemem, úgy éreztem elsüllyedek szégyenemben. Sírni szerettem volna, elszaladni és elbujdosni valahol. Aztán éreztem, hogy egy könnycsepp mégis utat talál szorosan összeszorított szempilláim között, és oldalt lecsorog az arcomon. Felkaptam a kezem, és gyorsan megdörzsöltem a szemeimet, aztán a tenyerembe temettem az arcomat. Szerettem volna láthatatlanná válni.
------------------------------------
Mikor éreztem, hogy megvonaglik a teste, és a saját tapasztalataimból jól ismert elakadó nyögés tört fel belőle, eltátottam a szám. Felpillantottam az arcára, és néztem, ahogy az extázis magával ragadja. Olyan gyönyörű volt, miközben élvezett, hogy véresre haraptam a számat. Ilyen izgató dolgot még életemben nem tapasztaltam, és engem is egy hajszál választott el az orgazmustól. Ez a fiú maga a tökély. Minden porcikája tökéletes, bár még nem láttam mindet, de a tapintásos teszt is bőven elég volt, hogy tudjam, kicsíptem egy félistent.
Most mégis itt fekszik előttem, a nadrágjába lövellve, mielőtt egyáltalán levetkőztethettem volna. És engem ez nemhogy kiakasztana, de annyira felizgat, hogy majd felrobbanok.
Gyorsan lerántottam a maradék ruháját, összekent alsóját a sarokba vágtam, a nadrágot csak leejtettem az ágyról, és abban a másodpercben ráhajoltam, ahogy sápadt, mégis gyönyörű teste meztelenül feltárult előttem. Óvatosan vettem a számba, ízlelgetve a nedvét, és nyöszörögve a vágytól, ami most hullámokban érkezett, és a golyóimon átcikázva a farkam hegyében lüktetett.
Lenyalogattam. Úgy tisztogattam, mintha ez lenne a feladatom. Harry még mindig sokkhatás alatt volt, a tenyerébe temette az arcát, és halkan szipogott. Annyira megsajnáltam. Nem tudom, milyen lehet korai magömléssel élni, és nem is szeretném megtapasztalni, de borzasztó érzés lehet, ha egy új partnerrel vagy együtt, aki esetleg rosszul reagálja le a dolgot. Vártam, hogy lelankadjon, miután szerintem az összes töltényét elsütötte, mert a magja vastagon borította be az ágyékát.
De nem történt semmi más, azon kívül, hogy lassan elvette a kezét az arca elől, és hitetlenkedve kuksolt ki az ujjai között. Felnyúltam, és lassan magamhoz húztam a tenyerét, aztán a számba vettem az ujjait, és nyalogattam őket. Mikor újra megugrott a pénisze az állam alatt, elmosolyodtam: Lehet, hogy gyorstüzelő, de legalább állhatatos!
Újra ráhajoltam, de most a pillantásával követett. Kitágult pupillákkal nézte, ahogy feszes makkja az ajkaim közé siklik. Felszisszent, és már halványan lüktetett. A combjai közé nyúltam, aztán finoman a tenyerembe zártam a heréit. Zihálni kezdett.
- Louis! – nyöszörögte, és a hajamba túrt. – Óóóó, istenem! Ez fantasztikus! – mondta. A szemeit le nem vette rólam. Nem értettem mitől van így behalva. Ügyes vagyok, az biztos, de még semmi extrát nem tettem, nem mutattam semmit a tudományomból.
Ő viszont nem sokáig bírta, mire végre mélyebben vettem volna a számba, a hajamnál fogva felrántott, és olyan elánnal csókolt, mintha ez lenne az utolsó csókunk, mielőtt kiugrunk az égő ház tizedik emeletéről.
Nem mintha nem élveztem volna, sőt. Olyan édes volt ezzel a lehengerlő vágyával, hogy majd bele őrültem.
Engedtem, hogy most ő fedezze fel a testemet, és ahogy lejjebb hajtotta a fejét, hogy bekapja a bimbómat, a hajába fúrtam az ujjaim, és finoman rányomtam a fejét. Mikor úgy éreztem, nem bírom tovább, feljebb csúsztam a testén, és a mellkasára ültem. Meredt pillantással nézett fel rám, ahogy megsimogattam az ajkát, aztán a hüvelykujjammal lehúztam az állát, és behatoltam a szájába. A kezével a farkához kapott, és erősen szorította. A vállam mögött lenézve láttam, ismét hogy feszül, és elcsodálkoztam rajta.
De aztán elragadott a kéj, és már nem tudtam rá figyelni, csak a forró nyelvre, ami körülölelte a farkam, és a duzzadt, édes szájra, ami szívott és szorított kegyetlenül.
- Harry! Ne olyan erősen. Elmegyek egy perc alatt. – Felmordult, és még egyszer megszívott, én pedig tehetetlenül felkiáltottam. De aztán megkönyörült rajtam, és lazábbra engedte az ajkait. Mikor felnyúlt és a számba nyomta az ujjait, azonnal rájuk tapadtam, és én is szívni kezdtem. Hihetetlenül érzéki volt az egész. A mellkasán ültem, ő felemelte a fejét, és mélyen a szájába vett, miközben ugyanolyan ritmusban szoptam hosszú, finom ujjait. Néhány ismétlődő mozdulattal később, mikor a csípőm már meglendült, mert nem tudtam magam visszatartani, kihúzta őket a számból, és hátranyúlva azonnal a fenekembe siklott velük. Lemerevedtem, és mikor körkörösen simogatni kezdte az ánuszomat, akkorát nyögtem, hogy a gerincemen visszhangzott. Harry az arcomat nézte, de nem hagyta abba a kényeztetést. Hátranyúltam, és két kézzel húztam szét magam, hogy biztosítsam róla, nagyon is tetszik amit tenni készül. Most ő nyögött fel, teli szájjal, és a torkára engedett. Ezzel egy időben lassan belém hatolt, én pedig elvesztem. Olyan gyengéd volt, de mégis határozott. Rányomtam magam, hogy mielőbb elérje azt a pontot, ahonnan a gyönyör fakad, és mikor sikerült, sikongatni kezdtem. A szemei akkorára tágultak, mint egy-egy csészealj, az ajkai elernyedtek, nyálas péniszem tehetetlenül csúszott ki közülük, és a nyakán végig nedves nyomot hagyva leereszkedett. Harry feljebb csúszott, a lábaival tolva magát, és amikor annyira kitornázta magát alólam, hogy fel tudott ülni, éhesen az ajkamra vetette magát. Az ujjai még mélyebbre hatoltak, és mozogni kezdtek.
Leereszkedtem a combjaira, de a fenekemet teljesen kitoltam, hogy tökéletesen hozzám férjen, miközben mohón szívtam a nyelvét, és faltam az ajkait.
- Harry! Még! Erősebben! – biztattam, ő pedig azonnal eleget tett a kérésemnek, halkan, de veszélyesen morogva. Elébe mentem a mozdulatainak, amennyire csak tudtam és megmarkoltam a csuklóját. Eszemet vette a vágy, nem voltam ura a cselekedeteimnek. Magamba nyomtam, durván és erőteljesen, aztán újra és újra. A szájával a nyakamra siklott, szívott és nyalt, a bőröm lángolt.
A másik kezével lenyúlt kettőnk közé, és megmarkolta érintésre áhítozó péniszemet. Felnézett rám, az ajkába harapott, aztán olyan erővel kezdett ujjazni, és közben fejni, hogy tíz másodperc alatt elélveztem. Annyi időm volt, hogy egy mély levegőt vegyek és sikítva érjek a csúcsra.
------------------------------------
El fogok ájulni! –gondoltam, mikor megéreztem, hogy a tenyerembe lövell, és közben az izmai ott belül úgy feszülnek rá az ujjaimra, mintha le akarnák szakítani őket. Sikított, de még az extázis csúcsán is a nevemet hörögte. Azt hittem, belepusztulok, annyira kívántam. Mikor elcsitult, lassan húztam ki belőle az ujjaim, mindig megvárva, míg a pulzáló szorítás enged egy kicsit. Felemeltem a kezem, amin a nedve csordogált, és csak azt vettem észre, hogy megnyalom a tenyerem. Tudni akartam, milyen íze van. Mikor megéreztem, a farkam veszélyesen megugrott a hasamon, azzal fenyegetve, hogy újra cserbenhagy, de most sikerült némi lihegéssel kordában tartanom. Louis a szemével követte a mozdulatomat, és mikor meglátta, ahogy a nyelvemmel ízlelem a magját, hatalmasat nyögött.
A csípőjére simítottam a kezemet, és megemeltem picit. Kettőnk közé nyúlva megfogtam a farkamat, őt pedig előre húztam, hogy hozzáférjek hátulról. A pillantásában hitetlenkedés villant, de aztán elmosolyodott, és megadóan elhelyezkedett. Megnyálazta a tenyerét, hátranyúlt, elkente a szerszámomon, aztán ő igazította be tompa végemet. Már nem kaptam levegőt, a fülemben zubogott a vérem, ahogy ráereszkedett. Akadálytalanul siklottam belé, de mégis oly szűken és forrón vett körül, hogy belemarkoltam a bőrébe, és arra kényszerítettem, hogy mozdulatlan maradjon.
Az arcán gonosz vigyor terült el, és anélkül kezdett körülöttem hullámzóan feszíteni, hogy megmozdult volna.
- Jézusom! Ne! - nyöszörögtem, mikor rájöttem, így is ő uralja a helyzetet, habár a megnevezés szerint ő lenne a passzív fél. Mekkora tévedés volt ez, bárki is találta ki. Louis irányított, ő döntötte el meddig és hogyan. Élt is hatalommal, és úgy tekergett rajtam, mint egy kígyó. Hanyatt dőltem, a két tenyeremmel a derekát fogtam, éreztem az ujjaim alatt a bőrét, ahogy izzadtan csúszik, miközben a hasizmai keményen dolgoznak, hogy előidézzék azt a mozgást, ami az eszemet vette. Szó szerint lovagolt a farkamon, olyan ügyesen, mintha erre született volna.
Már nem volt megállás. Lenyúlt, vékony kis ujjaival a saját péniszét markolta meg, és gyors ütemben pumpálni kezdte.
Nem is tudtam mit nézzek. A feszes combokat, ahogy feltolják, hogy aztán erőteljesen rám csapódva magába döfjön, a kezét, ahogy az ujjai közül hol előbukkan, hol eltűnik köztük ágaskodó, rózsaszín szerszáma, vagy az arcát, amin annyi érzelem játszott, hogy önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy a gyönyör kapujáig repüljek?
Felváltva próbáltam betelni az érzékeléssel, de ott voltak még a hangok. Az obszcén, közönséges, és hihetetlenül izgató hangok. Louis lehajolt, a nyelve a számba tört, bejárta minden apró zugát, majd újra kiegyenesedett, a szemei megvillantak, aztán olyan ritmusra váltott, amit már képtelen voltam sokáig elviselni.
- Louis! – kiáltottam fel, de ő nem kegyelmezett. Mélyen a szemembe nézett, letámaszkodott a mellkasomra, felnyomta magát guggolásba, aztán az utolsó néhány behatoláshoz tiszta erejéből rám nyomta magát. Én kiáltoztam, ő sikoltozott, és szinte egyszerre értünk a csúcsra.
A hasamra élvezett, míg én mélyen belé lövelltem. Eksztatikus volt a gyönyör.
Rám omlott, az egész teste verejtékben úszott, ahogy az enyém is, és a szívverésünk is egyformán dübörgött a mellkasunkban. Felnyúltam, a hajába markoltam, felemeltem erőtlen fejét, a szájára tapadtam, és vadul csókoltam, az utolsó erőmmel.
Aztán a nyakamba fúrta a fejét, és csak szuszogtunk percekig.
------------------------------
Ó.TE.JÓ.ÉG. Ilyen nincs, nem lehet, nem létezik. Egy srác, akivel a szex a legcsodálatosabb a világon, aki minden mozdulatomra úgy reagál, ahogy csak a fantáziámban szoktak a kitalált partnerek, és aki olyan szép, mint egy címlapmodell.
Nem tudtam felfogni a történteket, az agyam kisült, a szerszámommal együtt, és valószínűleg nyomorék is leszek, mert mintha a gerincemből is elszállt volna minden erő. A testemből csak egy zselészerű anyag maradt. Harry nagyon óvatosan kicsúszott belőlem, és ahogy elrendezte a lábaimat (amire én képtelen lettem volna), magához ölelt, és lágyan csókolgatta a fejemet. Hozzá simultam, a teljes kielégültség hihetetlen nyugalmával, és békéjével. Nem éreztem még ilyet, ezért letaglózott az események végkifejlete.
Bealudhattam pár percre, vagy akár órára is. Arra ébredtem, hogy Harry óvatosan leemeli magáról a kezemet, és kicsúszik az ágyból.
- Hová mész? –kérdeztem rekedten.
- Haza kell mennem –válaszolta szomorú hangon.
- Dehogy kell. Gyere, bújj vissza mellém! – kérleltem, és lassan felkönyököltem, bár ehhez is alig volt erőm. Ez a fiú szabályosan kicsinált.
- Nem lehet. Nem szoktam kimaradni éjszakára.
- Mi az, hogy nem szoktál? Csak megdugod a pasikat, aztán szépen hazasétálsz? – Nem akartam megbántani, csak kicsúszott számon, mert fájt, hogy valaki máshoz megy haza. Nem minden meleg képes a monogámiára. Sajnos én viszont igazából csak arra vagyok vevő.
Harryvel kivételt tettem, és nem bántam meg egy pillanatra sem. Életemben először az első este ágyba vittem valakit, akit alig ismerek, de fantasztikus volt, minden mozdulat örök emlék.
Míg ezen agyaltam, Harry felöltözött, meztelen testére húzta fel a szűk farmert, amitől, bár teljesen ki voltam facsarva, mégis beharaptam a számat, ahogy a péniszét próbálta begyűrni, és anélkül felhúzni a cipzárt, hogy becsípné az érzékeny húst. Ezért kell gombos nadrágot hordani, barátom! –gondoltam magamban. Felnéztem rá, de neheztelést láttam az arcán. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm.
- Mi a baj?
- Miért gondolod rólam, hogy én megdugom a pasikat, aztán faképnél hagyom őket? Nálad ez a divat?
- Nem, én nem mondtam ilyet…- akartam folytatni, de közbevágott.
- Csak haza kell mennem. Ennyi.
- O….Oké. Értettem. Megvárod, amíg lezuhanyozom, és elkísérlek? – már másztam ki az ágyból, mikor megláttam, ahogy rázza a fejét.
- Nem kell, köszi. Hazatalálok. – Nem érettem, és baromi rosszul esett. Szerettem volna tudni, hol lakik, de ahogy elnéztem, ő meg pont nem akarja, hogy megtudjam. Biztos van valakije. Más játékszabályok szerint játszunk. Ez elég gáz.
- Rendben van. Ha így akarod. Akkor ennyi volt?
----------------------------
Ahogy megkérdezte, hogy „ennyi volt?”, mintha kitépte volna a szívemet. Mindig azt mondtam, én nem vagyok egy cafat, aki házibuliban, egy ismeretlennel fogja elveszteni a szüzességét, erre tessék… És ahogy elnézem, ennek a dolognak itt és most vége is. Be kell látnom, a mai világban nem divat a tartós kapcsolat, pláne nem a fiatal melegek között. Nem értettem miért, de hát én nem vagyok átlagos, semmilyen szempontból. Ez van. Lassan felemeltem az ingemet, belebújtam, de csak pár gombot gomboltam be rajta, aztán sután odaintettem Louisnak, és a cipőm sarkát letaposva kiléptem az ajtón, mert nem volt kedvem azzal szerencsétlenkedni, hogy rendesen belebújjak.
Lesiettem a lépcsőn, intettem Niallnak, aki kíváncsian fürkészett, és elindult felém, de egyetlen nemleges mozdulattal, kitartott tenyérrel útját álltam, majd köszönés nélkül kiléptem a hideg éjszakába. A könnyeimnek már nem tudtam olyan könnyen útját állni. Összehúztam a zakómat, és megszaporáztam a lépteimet. Igazából nem bánatomban sírtam, csak az átélt feszültségek hatása most jött ki rajtam. Soha nem is gondoltam, hogy egyáltalán létezik ilyen elementáris erő, ami így elragadja az embert, de most, hogy megtapasztaltam, sokkal nehezebb lesz élnem nélküle.
Eszembe jutott a fehércápa, ami állítólag, ha véletlenül emberhúst kóstol, utána már nem alkuszik meg holmi büdös halakkal, csak az édes és zsíros emberi húsra vágyik, ezért ki kell lőni az ilyen példányokat. Sajnos ebben a poros kisvárosban éhezhetek én a Louishoz hasonló, finom falatokra, itt fogok éhen dögleni, mire egy nyamvadt guppit elém sodor a víz….
Halkan osontam be a házba, ahol mindenhonnan halk hortyogás hallatszott. Aludt valaki a kanapén, a kandalló előtt ketten hálózsákban, a nappali közepén három kislány dunyhákon, és a fal mellett James bácsi egy napágyon. Felosontam az emeletre, lábujjhegyen a szobámig settenkedtem, aztán beóvakodtam, átléptem a földön alvó két kisfiún, akik lenyúlták a kispárnámat, betakartam a kilógó, apró lábakat, aztán ruhástól bújtam be az ágyba, nehogy felkeltsem őket.
Az utolsó gondolatom Louis volt, mielőtt zaklatott álomba merültem.
Ehhez képest az első gondolatom is ő volt, mikor arra ébredtem, hogy egy haramiasereg ugrál az ágyamon, és a nevemet skandálja. Mielőtt kinyitottam volna a szemem, még egyszer felidéztem verejtékben úszó testét, a bőre érintését, az utolsó nyögéseit, mielőtt rám omlott. Tetőtől talpig libabőrös lettem, a szerszámom pedig megfeszült. Még most sem hittem el, hogy mindez megtörtént. Az ember örökké emlékszik az első alkalomra. Hát nekem lesz is miért.
-----------------------------
Egész éjjel nem aludtam. Miután egy órán át feküdtem az ágyban, és a Harry illatával átitatott paplant szorongattam, gondolatban újra és újra átéltem az elmúlt pár órát, képtelen voltam lehiggadni. Mikor elhalkult a zene, és elcsendesedett a ház, lezuhanyoztam, aztán lesétáltam a földszintre. Liam teljesen kiütve fetrengett a kanapén, az ölében egy szőke fej pihent, ami telt mellekben, és formás csípőben folytatódott, már amennyire kitekert testtartásában meg tudtam ítélni. Az arcát nem láttam, mert csimbókokba kócolódott haja eltakarta. Hát, ha az ágyig nem is jutottak el, de legalább együtt alszanak, - mosolyodtam el.
A konyhába mentem, és töltöttem magamnak egy pohár tejet. Ilyen buli se volt még, ami után hajnalban, szín józanul állok a konyhában, és tejet iszom. Bár lehet, hogy jobban tenném, ha legalább most leinnám magam, afféle búfelejtőként. – Bassza meg! – vágtam a mosogatóba a tejes flakont, ami nagyot csattanva dőlt az oldalára, és fehér patak kezdett csörgedezni belőle.
- Mi történt? – szólalt meg Zayn hangja a hátam mögött. Felkaptam a fejem. Nem számítottam rá, hogy bárki is ébren van még, ráadásul, ahogy elnéztem, szintén józanul.
- Semmi – válaszoltam rezignáltan.
- Nem úgy nézel ki – állapította meg, ahogy végignézett rajtam. Rajtakapottan engedtem le a kezem, amivel eddig idegesen túrtam a hajam, és próbáltam rendezni az arcvonásaimat.
- Semmi olyan, amin változtathatnék – egészítettem ki saját magam.
- Lelécelt a cukifiú? Nem állt kötélnek? – kérdezte, és a hangja reményt tükrözött.
- Nincs neked olyan szerencséd! – röhögtem fel. –Életem legjobb éjszakája volt! –jelentettem ki, és a hangomban annyi meggyőződés volt, hogy Zayn is felhúzta a szemöldökét.
- Hát akkor?
- Utána lépett le, anélkül, hogy megbeszéltünk volna egy randit, vagy akármit…
- Óóóó…. – Zayn is annyira meglepődött, hogy nem is tudott mit mondani. – Hát ez tényleg gáz.
- Ugye?
- Pedig nem tűnt olyannak…- morfondírozott.
- Mindegy. Ezek szerint csak egy éjszakára szánt. – A hangom fájdalmas volt.
- Azért én még bepróbálkoznék…. Hátha meggondolja magát.
- Kösz, haver, de egyszer elég volt, hogy faképnél hagyott – veregettem meg a vállát, és kisétáltam mellette a konyhából.
-----------------------------------
Eltelt egy hét, de az eszem még mindig az Abby Road-i házon járt, és a szívem is ott maradt.
Képtelen voltam kiverni a fejemből annak a csodálatos éjszakának az emlékét. Minden erőfeszítésem ellenére többször is arra kanyarodtam biciklivel, mikor a suliból mentem hazafelé, és csak a sarkon eszméltem rá, hogy megint kerülőúton járok. Annyit sikerült megparancsolni magamnak, hogy ne menjek el a házig, és csengessek be Louist keresve. Nem alázhatom magam porig. Egyetemista, akinek volt egy jó éjszakája (legalábbis remélem, hogy az volt, és nem egy hatalmas csalódás, a tapasztalatlan, és a nadrágjába élvező kamasz fiúval), és az is lehet, hogy már nem is emlékszik rám.
Megvan neki a számom, ha akart hívhatott, vagy kereshetett volna. Napokig percenként nézegettem a telefonomat, de semmi sem történt.
Mára már tudomásul vettem, hogy nem lesz folytatás, bármennyire is szeretném.
Délután, a kis unokaöcsém, Kaleb kihisztizte, hogy a hideg ellenére vigyem ki a játszótérre. Bár már korán sötétedik, neki a lámpák fénye is bőven elég a csúszdázáshoz. A nővérei is velünk jöttek, én pedig örültem, hogy elterelik a figyelmemet, és lesz egy-két órám, amíg nem Louisra gondolok.
Elmeséltem anyunak az egészet. Végre bevallottam, hogy meleg vagyok. Nem érte váratlanul, mégis fájdalmat láttam a szemében. De gyorsan úrrá lett rajta, mert megsajnált, hogy ilyen balul sült el a dolog. Azóta megduplázott erőfeszítéseket tesz, hogy felvidítson, de nem igazán sikerül neki.
Épp a taknyot törölgettem Kaleb kipirosodott orráról, mikor csikorgó kerekek zajára kaptam fel a fejem. Niall ugrott le a bicikliről mögöttem, és a játszótér kapuját kivágva, olyan örömmel szaladt felém, mintha rég nem látott barátok lennénk.
- Szijjjjja! –ölelt magához, én pedig köpni, nyelni nem tudtam.
- Szia, Niall! – üdvözöltem, és zavartan paskoltam a hátát. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, ezért a torkomat köszörültem, amíg kibontakoztam az öleléséből.
- Annyira örülök, hogy megtaláltalak! – mondta, és lehúzta a biciklis kesztyűjét.
- Igen? Miért, kerestél? – kérdeztem döbbenten.
- Hát igen. – Lesütötte a szemét, és a földet pásztázta. - Mindannyian kerestünk.
- Ki az a mindannyian? – Éreztem, ahogy a torkom elszorul.
- Zayn, meg Liam, és én – sorolta, és közben elpirult.
- És miért? Te tudod a számomat, nem?
- Hát nem. Akkor már rég felhívtalak volna. – Semmit nem értettem.
- De magadtam….. Louisnak. – És ekkor esett le a tantusz. Nem neki adtam meg, Louis meg nyilván kitörölte. A szívem kihagyott egy ütemet. – Értem…. De akkor miért kerestetek? A számla miatt? – Azt hittem, azért örült meg nekem, mert drága volt a javítás, és szüksége lenne a pénzre.
- Lószart! Dehogyis! Azért kerestünk, mert …. – Félve pillantott rám, aztán újra a murvát tüntette ki a figyelmével. - …mert Louis… - Elakadt a mondandójával. Nekem pedig pattanásig feszültek az idegeim.
- Mondd már! – nyögtem fojtottan, mire felnézett, és közben idegesen rázta a lábát.
- Mert Louis nagyon rossz állapotban van. Aggódunk érte. És azt hittem, ha találkozunk…. Vagyis azt reméltem, ha összefutunk, rá tudlak beszélni, hogy adj neki még egy esélyt. Hidd el, ő egy remek srác. Akkor is járhatnál vele, ha egyébként nem szoktad lekötni magad…. Nem bánnád meg! – mondta végül, és akkorát sóhajtott, hogy a lehelete nagy felhőként lebegett a hideg, párás levegőben.
Nem értettem miről beszél. Próbáltam értelmezni a szavait, de nem sokra mentem dologgal.
- Niall… - kerestem a szavakat. – Én nem… én nem szoktam … - olyan kétségbeesetten nézett fel rám, hogy elakadt a szavam. Azt hiszi, azt akarom mondani, hogy én nem szoktam második randit adni egy fiúnak. Mikor rájöttem, mire gondol, majdnem felnevettem. Hirtelen megkönnyebbültem, és már nem érdekelt, ha leégetem magam.
- Én nem szoktam lelépni, meg ilyenek. Nekem ez volt az első. Én még soha nem jártam senkivel, sőt nem is ismerkedtem meg egy fiúval sem. – Az arcán a döbbenet a sokkal vetélkedett, végül döntetlenben egyeztek ki, és mindkettő ott maradt a vonásain.
- Te nem? Mármint úgy az első? De akkor…. – Láttam, hogy ezer kérdés merül fel benne. – Hány éves vagy? – nyögte ki végül a legfontosabbat.
- Tizenhét. Vagyis februárban leszek tizennyolc. – Helyesbítettem, aztán rájöttem, hogy az imént vallottam be neki, hogy most vesztettem el a szüzességemet, úgyhogy a kisebb szám jobban hangzott volna. Már mindegy.
- Várj! – dörzsölte meg az arcát. Láttam, hogy ezerrel gondolkodik, a szemöldökeit teljesen összehúzta, ahogy rám nézett. Nagy kék szemei az arcomat fürkészték.
- Ezek szerint te nem faképnél hagytad Louist, csak egyszerűen nem tudtad, hogyan tovább?
- Faképnél? Én? Azt kérdezte a végén, hogy akkor ennyi volt? –mondtam elkeseredve.
- Hát valamit nagyon félreértettetek, mert ő szentül meg van győződve, hogy te egy 20 év körüli pasifaló vagy, aki csak egy numerára kapta el. – Teljesen komolyan mondta, én pedig azt hittem, ott helyben elájulok. Nehezen dolgoztam fel a szavait, de mikor sikerült, éreztem, hogy a szám széle megállíthatatlanul felfelé görbül. – Azóta nem eszik, nem alszik, csak sóhajtozik, és bámul a semmibe. Teljesen kikészült.
- Akárcsak én –csúszott ki a számon. Felkapta a fejét, egy pillanatig még vizslatott, de mikor levette, hogy nem viccből mondtam, az arcán széles vigyor terült el.
- Na srácok! Vége a bulinak. Indulás haza! – kiáltott a gyerekekre, akik úgy ledöbbentek, hogy az egyszer látott, biciklis fiú dirigál nekik, hogy ellenkezni is elfelejtettek. A lányok lemásztak a hintáról és két oldalról kézen fogták Kalebet, majd elindultak a kerítés felé. Én voltam a renitens, aki még mindig földbe gyökerezett lábbal állt, és értetlenül nézett Niallre.
- Mondom indulás! Hazavisszük a gyerekeket, aztán szépen jössz velem.
- Én? Hova? Hozzátok? Na nem…. azt biztos nem.
- Hát barátom, pedig DE !! Én egy lépést nem megyek már nélküled. És ha nem akarod, hogy Zayn jöjjön el érted…márpedig hidd el, nem akarod –szuggerált közben – akkor most jössz velem, és mindent megbeszéltek Louisval. Te akarod, ő akar, min agyalsz még? – kérdezte türelmetlenül, mire végre kizökkentem a döbbentből. Ő akar? Mert én megveszek érte. Akkor viszont tényleg meg kell tennem! Nagy léptekkel indultam a gyerekek után, Niall pedig felkapta az elhajított bringáját, és mellettem tolta hazáig.
------------------------------
Egy újabb kilátástalan nap, újabb lehangoló estéje. Remek. Épp sudokuztam a konyhapultra dőlve, és fél szemmel a meccset néztem a tévében, mikor végre hazaért Niall. Hallottam, ahogy a pinyó rácsához lakatolja a bringáját, és alig vártam, hogy beérjen, mert rá akartam beszélni, hogy menjünk sétálni. Rákaptam erre az idióta szokásra, ő pedig örült, hogy kiteszem itthonról a lábam, és nem kérdezősködött. Soha nem vallottam volna be, hogy azért kell sötétedés után az utakat róni, hátha valamelyik házba bekukucskálva meglátjuk Harryt.
Várakozásteljesen néztem az ajtóra, ahogy kinyílt, de mikor felfogtam, ki lép be rajta, az ájulás kapott el. Megszédültem, és a pultba kapaszkodtam, hogy el ne essek. A szívem a torkomban dobogott, a térdeim tremorozni kezdtek. Nyeltem egy nagyot, ő pedig végignézett a nappalin, és csak utána fordult felém. Ahogy meglátott, ő is lemerevedett, aztán elvörösödött, a kezeit a nadrágjába törölte.
Niall lépett be mögötte, finoman felém taszította, és a fiúk döbbent tekintetével mit sem törődve, hozzám lépett.
- Megtaláltam és elhoztam neked, mert képtelen vagyok még hetekig kint fagyoskodni esténként, amíg házról házra végigkukkoljuk a várost, utána kutatva. – Azt hittem, ott helyben megfojtom, vagy feldarabolom a recés késünkkel.
- Niall! – szóltam rá figyelmeztető hangon. Ezek szerint mégse olyan naiv, hogy azt higgye, egészségügyi sétákat tartottunk.
- Louis! –válaszolta ugyanolyan fenyegető éllel. – Tizenhét éves, és az volt neki az első….
Felkaptam a fejem, Niall arcára néztem, de ő csak bólintott, miközben Harry halkan felnyögött. Felé fordultam, és láttam, ahogy a tenyerébe temeti az arcát, pontosan úgy, mint akkor éjjel. ÉDESEM!!!
Egy pillanat alatt szeltem át a szobát, és már előtte álltam. Felnyúltam, és finoman elhúztam a kezeit. Becsukta a szemét, hogy ne kelljen szembesülnie a külvilággal. Niall valóban nagyon tapintatlan volt, de ő csak egy pasi, mit várhat tőle az ember?
- Harry! – súgtam halkan, és a fél karommal átöleltem a derekát. – Harry! – erőt gyűjtöttem, aztán a füléhez hajoltam, és egyetlen, végső sóhajjal megsúgtam neki: - Szeretlek!
Olyan magától értetődő volt minden, olyan egyszerű, és szép. Már napok óta tudtam, hogy mit érzek, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha esélyem lesz, hogy valóra váljanak az álmaim.
Kipattantak a szemei, elhajolt, hogy lássa az arcomat, és mikor a szemeimbe nézve csak azt találta, amit az előbb szóban mondtam el neki, a pillái megrebbentek, az ajkai elnyíltak, ahogy rám hajolt, és mire a rátalált a számra, már a hajamba túrt.
Átöleltem, magamhoz húztam, és viszonoztam a világ legédesebb csókját, miközben a fiúk már a kanapén ugráltak, tapsoltak, és pacsiztak. Mindketten belemosolyogtunk a csókba, aztán ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
----------VÉGE----------
Ooooooooooo....... Istenem ez zseniális lett!!! Te jó ég! Aaaaaaaaa.....
VálaszTörlésDrága imádott Beccam!
Annyira hihetetlenül aranyosak voltak, és Niall,,,, a művér volt a koponyán! *----* Szóval hogy valami ételmeset is írjak: Uuuuuuuuuuuuu.....Ááááááááá..... Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon tetszett, egyszerűen zseniális volt! *----*. A szexjelenet az elején is zseniálisan volt megírva, de maga a történet is magával ragadott, hajmeresztően jól írtad meg! (mondjuk minden történeted zseniális, meg se kellene lepődnöm) És Harry tizenhét éves és az volt az első.... Nálam ez volt a tetőpont! Aaaaaa....
Nagyon nagyon köszönöm ezt az élményt, imádtam, imádlak, de ezt úgyis tudod! <3
Boldog Halloweent! ;)
Örök óriási csodálód:
Lilly <3
Ui.: ZÖLDDDDD! *-----*
A szexjelenet az elején?? :O:O
TörlésAddig húztam, ameddig csak tudtam :))) Ez nagyon, nagyon tetszett.
Lényeg, hogy a végével voltam kínban, hogy zárjam le, de szerintem is aranyos lett....olyan kis vidám limonádé, pont amilyenre akartam.
Szeretlek, de ezt tudod jól!
És megyüüüünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Még nem fogtam fel teljesen, de majd idővel remélem sikerül, még van rá 220 napom legalább :P:P
<3 B2
Wáó el sem tudod képzelni mennyit nevettem. XD
VálaszTörlésA szex jelenet dögös volt. Juuuuj *szemöldökhúzogatás* :3 :D
Amikor Harry távozott Louistól már azt hittem nem lesz boldog vége, de nem csalódtam. :D♥
Fantasztikus lett. Még el fogom olvasni egy párszor. :3 Hihetetlen milyen hatást gyakorolt a történet rám. :D "Eksztatikus" ez lesz a kedvenc szavam :DDD X"D
Imádtam!!!!! :333
Drága Mariann! ( ugye nem haragszol, hogy a "régi" neveden szólítalak?)
TörlésTe vagy az egyik nagy szexjelenet kedvelőm, úgyhogy ha számodra szemöldökhúzogatós volt, akkor meg vagyok elégedve magammal :))
De aranyos vagy, hogy azt írod, még többször el fogod olvasni. Tényleg annyira tetszett? Akkor lehet, hogy még majd teszek egy-két próbát ilyen rövidebb lélegzetű történetekkel...
Az eksztatikus nem tudom honnan jött, de ide pont belefért;)
Én téged imádlak, de ez már lassan elcsépelt. Kikerekek valami szinonimát :)
Pussz: Becca
Neharagudj,hogy nem szoktam komizni, de amióta elkezdtem a Sinistert nem tudok leallni a törteneteid olvasásával 3 het alatt elolvastam a More Than Friends , A tanítvány es a Sinister minden részét es tűkön ülve várom az új részeket...Ahh Úristen erre ébredni a legjobb ahhh meg most is remegek,annyira tehetseges vagy Úridten eszméletlen,zseniális minden egyes szó minden egyes mondat Csoda. Imádom ezt is es köszönjük a meglepetést. Boldog Halloweent és ahh írj meg ilyeneket,mert zseniális (ahogy persze mindegyik). És a fehér arcfesték ahh remeljük iden sem lesz hiányunk benne :-D <3 *-*
VálaszTörlésTökéletes Jézusom :3
Dehogy haragszom. Most is hálás vagyok, hogy írtál, mert én kommentfüggő vagyok. :))
TörlésKomolyan így beleszerettél a blogokba? Most még ugrálok egy kicsit örömömben, és visítozok, ahogy szoktam, ha új olvasó érkezik, de aztán viszonylag normális leszek ismét:)
Remélem, neked is jól telt a Halloween, és Larry is kiélvezte. Idén nem volt fehér arcfesték, de sebaj, mostanában olyan boldognak és kiegyensúlyozottnak látszanak, nekem ez is elég :))
Láttad a BBc interjút, és a másikat ami a napokban került fel? Végem van tőlük!! <3<3
Puszillak, gyere máskor is ;);)
Becca
Igen, nem tudom mi lett velem, de hetvegen vagy amikor van időm órákig tudok olvasni, vagyis eddig amíg el nwm olvastam vegig valamelyik blogodat 3-5 órát is csak olvastam és olvastam. En is ugralok meg visítozok, ha új rész jön :-) :-D
TörlésIgen sajnos az arcfestek nem volt, de kaptunk helyette bőven más édes Larry momenteket. Igen,igen láttam, teljesen vegem volt/van. <3 :-) Ki nem hagynam, hiszen mar az életem része :-) <3 Puszii <3
Úr-Is-Ten.
VálaszTörlésÚristen.
Vonaton ülve, a telefont bámulva sírni mennyire fura?
Csodálatos lett! Érted? Csodálatos. És nem "sok" ez a 22 oldal...! Miért nincs folytatás????
Az arcomom könnyek folynak. A fülemben a Don't let me go szól. Az emberek bámulnak.
Szeretlek, Becca!
Ui.: Éppen átszálláshoz készülünk... majd még jövök, ha már lenyugodtam kicsit.
xxSilke
Egy apró észrevétel....
TörlésHol a "szerettem" gomb???
Most hogy nyomkodjam folyamatosan, ha nincs is a helyén??? :ooo
Hozzá akarok szólni a történethez is... de egyszerűen képtelen vagyok. El kell olvasnom még egyszer... kétszer... sokszor.
Imádtam.
Megyek, és összeszedem magam.
Ölel: S.
Hát képzeld, amilyen béna vagyok, ide nem tudtam beszerkeszteni a szerettem gombot, pedig nagyon, de nagyon kíváncsi lettem volna, hányan nyomnak rá. Így meg kell elégednem azzal, hogy csak ennek a sztorinak közel 2000 olvasója volt, ami elég nagy szám 3 nap alatt , nekem legalábbis hatalmasnak tűnik:)
TörlésEzt tényleg nem lehetett folytatni, hála az égnek, mert ismersz, akkor ebből is 400 oldal lett volna 3 hét alatt:))
Amúgy én nagyon élveztem, mikor írtam, mert nem kellett azon agyalni mi fog történni, hogy vezessem a szálakat, csak minden terv nélkül írni, és várni, mi lesz belőle. :))
Annyian írtátok, hogy jó lett, lehet, hogy kedvet kapok egy másikhoz ;)
Puszika: Becca
Oh, God!!! Becca, te tényleg meg akarsz ölni... Tökéletes lett!!!
VálaszTörlésA szerettem pedig nagyon kevés kifejezés rá, még az imádtam is... Nem lehet szavakkal kifejezni, milyen jó lett. És valahogy előre éreztem, hogy így lesz.
Nagyon megörültem, mikor megláttam ezt a kis meglepit; örök hála Dreamy Girl-nek!!:P:P És már nem azért, de ez a "Ten Shot" sokkal jobb, mint egy "One Shot".. :P
Remélem lesz még sok ilyen meglepi; de addig is nyugodtan megölhetsz a Tanítvány és a More Than Friends blogjaiddal...
Pusy: Naomi Greg <3
Igen, drága egyetlen Naomim...végig azon járt a fejem, hogy téged akarlak megölni vele ;)
TörlésAnnyira aranyos vagy, hogy így dicsérsz,,,,dagad a mellem rendesen!
Ten shot, ez lesz a kategória, ennél rövidebbet ugyanis egyszerűen nem tudok. Csak leültem hogy írok egy rövid halloweenes sztorit, és ennyi lett, mire észbe kaptam. De ha hajlandóak vagytok elolvasni ( márpedig úgy látom igení9 akkor minden rendben, írhatok ilyet, ha kedvem szottyan :))
Karira biztos hogy a Jézuska, és még az is lehet, hogy írok egyet, ahol Harry lesz a kéményen leereszkedő Mukilás, Louis pedig a kandalló előtt várja a sütivel és a tejecskével.... aztán egymásnak esnek :P:P
Imádlak, köszönöm, hogy írtál.Becca
Sziaa!!
VálaszTörlésFirst of all; waaaaaat?
After that; oh. my. gay. god.
Nagyon nagyon tetszett ez a sztori, imádom, ahogyan fogalmazol, arra emlékeztetett, amikor én elkezdtem az ilyen jellegű blogomat, és kísérleteztem a kisregény kategóriával. Amikor Harry teenager hormontúltengése miatt hamarabb elment, itt fogtam a fejem, hogy "juuuj de ciki, nagyon gáz!". De Lou egész jól kimentette gondolatban.
És a legdurvább az egészben, hogy ma este, amikor bemegyek a házibuliba kimaszkírozva, tuti, ez a sztori fog a fejemben járni, és keresem majd a hansonlóságokat a sztori meg az este között hahahaha.
Egy szónak is száz a vége, imádtam, jöhet még több ilyen is. Nagyon ügyi vagy, így tovább!
xoxo Zsoo
Szia Zsoo!
TörlésMikor meglátom, hogy a nagy Zsoo kommentel nálam, mindig rettegve olvasok tovább.
De annyira kedves vagy, hogy így megdicsértél.
Nagyon jól esett!
Remélem a buli nagyon jól sikerült, és találtál egy hasonlóan lehengerlő partnert magadnak.
Mondjuk Harry eldurranó izgalma gondolom nem hiányzott volna, bár én imádtam, mikor írtam.:))
Rendben, ha lesz szabad 24 órám, írok még ilyet.
Puszi, és köszönöm:Becca
Soha.Az.Életben.Nem.Olvastam.Még.Ilyen.Eszméletlenűl.Gyönyörűt .
VálaszTörlésSOHA ÉRTED?!!
Hiheteteln vagy.Ez az eddigi leges legszuperebb írásod amit eddig ki adtál kezeid közűl.
Minden Tanítvány és More Than Friends résznek ilyen hosszúnak kéne lennie és akkor talán ki elégítené egy napi olvasás vágyamat irántad :D
Mindene tökéletes volt.Gyönyörűen fogalmazol,elképesztően írod le a karakterek személyiségét,vicces ,romantikus,erotikus .Eszméletlen.
És most térjünk rá a személyes kedvencemre.A szex jelenetre.Egy hatalmas nagy WOW.Életemben nem olvastam még ilyen megrázó szeretkezést könyvekben és blogokban egyaránt.Őszintén mondhatom ,hogy az eddigi legjobb.Ahogy át adtad az érzéseket.BASZUS.
Lehetségtelenségesnek(egyre több saját szavam van :33) tartom ,hogy ilyen lehengerlő legyen valami.Teljes sokk.
Basszus most kelett volna megkérnem a kezed :D
Ez az a történet,amit bárhol bármikor bármennyiszer el tudnék olvasni és ugyan úgy zihállnék,ide oda mozgolódnék és káromkodnék közben.
Írj egy könyvet!Rohadt tehetséges vagy.
Jobban megfogtál,mint a szürke ötven árnyalata,a szent johanna gimi és a csontváros összes része együtt véve.
IMÁDTAM *________*
A legnagyobb példaképem vagy.
Milliószor puszil:
~B xoxoxoxoxo
ui.: bulizd ki magad édes ;) Én életem legmeghatározóbb partyja előtt állok :D
Drága Hitvesem!
TörlésÍrtam már három könyvet legalább, és hidd el fogok még:))
A baj az, hogy hiába szeretnék, én egyelőre nem tudok heterot, amit pedig azonnal kiadna bármelyik kiadó... a melegcucc meg elég gáz szerintük, bár szerintem meg ezt olvasná mindenki, mert már halálra unja a kis szürke egérke csajt, akibe szerelmes lesz egy perverz milliomos, és kikötözi, aztán megdugja negyvenszer. Én már nem bírom elolvasni sem őket, sőt talán ezért nem tudok írni sem olyat.... na mindegy, majdcsak sikerül, ha úgy kell lennie...ha nem, akkor írok nektek, ti meg olvassátok, amíg van kedvetek.
Azért azt még kifejthetted volna, mi az, hogy két zombi között ébredél másnap?!?!
A szexjelenet: igen, én is szerettem, minden pillanatát , írni is. És én lepődtem meg a legjobban, hogy nem Harry volt a passzív, hanem Louis... ezt szerepet itt nem neki szántam, de Hazz megint bekavart. Sebaj, szeretjük így is, úgy is :))
Csókollak drágám.
ez nagyon jó lett:!! Imádtam és nagyon aranyosa rész lett és egyben fantasztikus.!! :D nagyon jól le írtad ügyes vagy.! :)) Imádom olvasni amúgy is az ilyen hosszúkat.. :D úgy h nem bánnám ha hoznál még egy ilyet. :D csak így tovább. ! Larry xoxo
VálaszTörlésKöszönöm, drága Larrym!
TörlésHa szeretitek az ilyen hosszúakat, akkor írok még, mikor unom a másik három blogot :)))
Viccet félretéve szerettem én is, ha lesz kapacitás, írok még szívesen.
Puszillak: Becca
Anyaaam de jo lett!!! ^-^
VálaszTörlésEz egyszeruen szenzacios lett! Szohoz sem jutok *-----*
Millio puszi es oleles Mester!
Eszti
Szia Eszti!
TörlésKöszönöm szépen a dicséretedet, nagyon jól esett.
A Mesteren nagyon nagyot nevettem, de hazudnék, ha azt mondanám, nem dagad tőle a májam;)
Aranyos vagy, mindent köszönök: becca
TE JÓ ÉG!!! WÁÓ!! :D Végem van, megyek megásom a síromat, mert ha így folytatod nem leszek sokáig, mert nem tudom meddig bírja a szívem ezeket a fantasztikusabbnál fantasztikusabb írásaidat! Minden volt, körömrágás, hogy most mi lesz velük, olvadozás, Harry szűz :3 (ettől kikészülök) és hogy nem Louis volt aki meg... hanem Harry, awww :D Louis gondolataitól végem volt, azok a szövegek, de Hazza sem volt semmi! Aztán mikor hamarabb elment... Na jó ezt már nem bírom tovább, komolyan kikészítesz :D
VálaszTörlésSzuper vagy, nem aludtam az éjszaka csak hogy tudd! :D Imádtam, tökéletes lett, mint minden írásod! ;)
Köszönöm, hogy ilyen fantasztikus történeteket olvashatok tőled :) (kérek még ilyet :D)
<3
A sírodat már megástad a MTF első nagy szexjeneténél, és azóta mélyítetted vagy ötször.... már biztosan összkomfortos....és ugye még hátravan a tanítvány neked írt jelenete ( jó, mondjuk elég sokára) de addig még alakíthatod a gödrödet:))
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad velem az ötleted, és megengedted, hogy csatlakozzak. Nagyon élveztem, írni is, és olvasni is a tiédet!
Puszi. B
Szia Becca!:)
VálaszTörlésAz eddigi blogjaid mind lenyűgöztek de ennél nem tudok mit kinyögni. Nem szokásom sírni visítozva ugrálni vagy vigyorogva olvasni a korom sötét szobába / hangulat miatt xD/ de ez a történet mindezt kiváltotta belőlem. Sírtam, visitottam, vigyorogtam és boldog vagyok hogy ezt igy sikerült megcsinálni nekünk. Köszönöm szépen Becca, hogy erőt adsz a mindennapokhoz és az íráshoz is!
KÖSZÖNJÜK!!!!!! <3
Tami
Kedves Tamim!
TörlésAzért erről egy rövid kis videót szívesen megnéztem volna.... Igazán nincs mit köszönnöd. Azt írod erőt adok a mindennapokhoz. Ti meg kedvet adtok az élethez. Nagy szavak, de több a valóságtartalmuk, mint kellene:)))
Puszillak, ölellek: Becca
Istenem de nagyon aranyos*.* imádtam minden mondatát az egésznek*.* csudajó, egyszerűen... Aaaaah*.* isteneeem*.* olyan aranyosak :') nagyon jó lett, ügyi vagy:) xxHöri <3
VálaszTörlésHörikém!
TörlésDe aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál!
Mindig nagyon jól esik olvasni a soraidat.
Puszillak: Becca
ÉDESEM!!! EZ VALAMI FANTASZTIKUS VOLT :D
VálaszTörlésJesszus, már reggel láttam és el is kezdtem de elment a wifi így este lett mire elolvastam de omg ez valami fantasztikus volt, jujj nagyon szerettem! BEST LARRY TEN-SHOT EVER. Wáááááááááá, nagyon zsír <3 <3
Amúgy már fejlődsz, most a félreértések hada előtt volt egy fantasztikus szex is wíííí, haladunk. Viccet félretéve, nem baj,hogy nem tudsz one-shotot írni a sztorijaid így tökéletesek, és nagyon nagyon nagyon imádlak <3
Virág <3 <3 <3
Virágom!
TörlésSzerintem nem is baj, hogy nem egyszerre, talán úgy túl sok lett volna, bár vannak itt többen, akik egy szuszra lenyomták, pedig nyomtatásban közel 50 oldal lenne:))
Igen, köszönöm, hogy észre vetted, hogy fejlődök, és sikerült nem félreértésekkel kezdenem, hanem azzal befejeznem:P:P DE azért kihagyni nem tudom a dolgot. Mondjuk nem is akarom. Nálam nincsenek gyilkosok, démonok, halálos betegségek, csak félreértések. Mindenki azzal főz, amit talál a spájzban:)))
Igen, a best ten-shot evert nem volt nehéz elnyernem:P:P mivel ez az első:)))
Már kategóriát is teremtettem, ez se semmi ;)
Kezdek elszállni magamtól... megyek írok egy verseskötetet.... :))
Imádlak, puszillak <3<3 b.
Meghajolok előtted!!!!
VálaszTörlésIsteneem...a végén én isugráltam volna a fiúkkal együtt a kanapén meg mindenhol! :D
Sírok :')
Csodálatosan írsz!!!! :)
Pusi
Imádód: N
Drága Nini!
Törlésannyira kedves vagy, és annyira jól esett, amit írtál. Nem tudom másképp kifejezni, csak megköszönni.
Hálás vagyok, ölellek: Becca
Édes istenem hiszen ez remek volt!! *---* Csodálatos ahogyan írsz, tele volt érzelmekkel és egyáltalán nem bántam meg, hogy folyamatosan lefagyasztottam a netemet, hogy végigolvashassam!!! Ez a oneshot egyszerűen csodálatos volt, biztos vagyok benne, hogy újra és újra fogom még olvasni a jövőben is, a végén könnyeztem, mikor végre minden összejött!! ♥ Csak gratulálni tudok hozzá, teljesen őszintén.
VálaszTörlésNagyon kedves vagy, hihetetlenül sokat jelentenek nekem a szavaid. Mindig ellágyulok, ha valaki azt meséli, nem is elég egyszer, többször el kell olvasnia, annyira tetszik neki valami, amit írtam.
TörlésHa megkönnyezted a végét, akkor te egy hihetetlenül érzékeny ember vagy, úgyhogy légy óvatos, a világ gonosz! Csak viccelek, de tényleg nehéz az érzékenyebbeknek....(én már csak tudom)
Köszönöm a dicséretedet, várlak vissza! Becca
Draga Becca!
VálaszTörlésIgen reg kommenteltem mar es igyekszem most bepotolni. Ehhez a One shot-hoz annyit fuznek, hogy BRAVO! Az ember azt hinne, a tokeletesnel mar nem lehet nagyobbat alkotni, es akkor jossz te, az ujabb alkotasaiddal, amikkel minden egyes alkalommal egyre inkabb lenyugozol! A Tanitvannyal kapcsolatban pedig annyi, hogy nagyon tetszik benne, hogy nem sieted el a dolgokat. (Bar ez minden KONYVEDBEN megfigyelheto es ezt (is) imadom bennuk annyira) Szep lassan bontakozik ki a szerelmuk, kozben olyan jok oda azok az aprobb felreertesek, "osszezordulesek" benne, melyek egy aprobb negativ hangulatot adnak neki. De az pont kell oda! Hiszen az elet sem fenekig tejfel, ott is, meg a legnagyobb oromben is vannak negativabb gondolataink/cselekveseink nem igaz? Nem gyozom hangsulyozni a konyveid egyediseget, tartalmat es azt a fogalmazas keszsegedet, melynek tokeletessegere mar nincsenek kifejezesek a magyar szotarakban! Akkor folytatnam a MTF-el, hiszen irtad meg anno, hogy mennyire bajban vagy a "kisse" pikansabb reszekkel. Egy szot mondanek az utobbi bejegyzesre: IMADTAM!! Egyaltalan nem sok, ha te fogalmazod es irod akkor az mindig csak tokeletes lehet! Ne felj, batran szolj bele ilyen jeleneteket is a cselekmenybe. Es az kulonosen tetszik, hogy nem minden egyuttletuket irod le, hanem egy-egy kifejezobb utalast teszel ra. Remelem sikerult mindent elmondanom ezzel a "rovid" kis fogazasommal. Remelem nem banod hogy egy egesz regenyt irtam! O igaz is es szivesen olvasnek neha-neha One-shot-kat is toled, kifejezetten van tehetseged ahhoz IS! Koszonom hogy vegig olvastad a hosszu monologom!
Xoxo, Zsofi!
Upsz, az a szolj, valojaban "szöjj" lenne, csak nincs ekezet a billentyuzetemen. Igen, azert van egy par fogalmazasi hibam is, dehat az ember nem igazan ban toppom igy hajnali fel 2 tajekan.
TörlésDrága Zsófim!
TörlésIgen, igen, hiányoltalak a névsorolvasásnál mostanában, de a lényeg, hogy itt vagy velem, még akkor is, ha ritkábban írsz. Nagyon megörültem, mikor megláttam a nevedet!!!
Annyira örülök, hogy szereted a történetvezetésemet. Mindig úgy érzem, hogy túl unalmas, de aztán jöttök ti, és megnyugtattok, hogy az is lehet érdekes, és élvezetes, ha csak simán a két fiú életéről írok, és nem kell bele egy ufó, aki elrabolja, vagy egy baltás gyilkos,,,, és ez megnyugtat.
Az erotikus jelenetekkel az van, hogy van, amikor egyszerűen nem tudok mást csinálni velük, mert egymásnak esnek. Utána mindig restelkedem, de hát két gyönyör, egészséges fiatal ember, talán pont az lenne a furcsa, ha nem lennének megveszve egymásért, vagy nem?
Bármikor szívesen olvasom azt is ha monológot írsz, és azt is, ha csak két sort, vagy egy mosolygós smiliet a rész alá. nekem az is öröm!!!
Puszillak, vigyázz magadra, és azért néha jelentkezz!!!
xxxBecca
szia Becca!!!
VálaszTörlésIMÁDOM! Nem lehet rá mást mondani/írni :D
Egész végig az a hülye idétlen mosoly ült az arcomon. A szex rész pedig csak hab a tortán.
Imádom ahogyan írsz. <3
Puszi:Beatrix
A hülye idétlen mosolyt ismerem, én szoktam azzal olvasni Dreamy Girl írásait. :))
TörlésA szex rész tényleg jó lett, én is szerettem a kis suta Harryt, akiről kiderül, hogy amúgy igazi vad szerető:))
Én téged imádlak, várlak vissza: Becca
HIVATALOSAN IS LARRY SHIPPERRÉ TETTÉL *___*
VálaszTörlésnem hittem volna,hogy erre valaha is képes lesz valaki.WOW .KÖSZÖNÖM *____*
Ez a fav. kommentem, mert mindig megdobogtatja a szívemet, ha valakit sikerül átcsábítanom a sötét oldalról!! :))
TörlésÜdv a klubban. Ugye tudod, hogy a két fiú szerelme beszippant, maga lá temet, és innentől más lesz az életed?? Csak figyelmeztetni akarlak, mert ők tényleg eléggé addiktívek. Nem lehet leszokni róluk. Vagy legalábbis nekem nem sikerül :)))
Puszillak: Becca
Hát ez valami hiperszuperfantasztikuscsodálatosk*rva jóó leeett:3 Bocsánat a csúnya szócskáért:/xD De egyszerűen annyira jó,hogy ahw:33 Annyira örültem mikor megláttam ^.^ Olyan tehetséges vagy:3 és tényleg örök hála Dreamy-nek,hogy rá vett erre !!<33 You're fantastic :33
VálaszTörlésUi.:Nagyon örülök,hogy ott lehetsz majd a Koncerten :D Lehet,hogy én is mehetek *.*
Jöhetnek a csúnya szavak, nekem bejön, mert azt jelenti, tényleg nagy hatással volt rád, és ez nekem a legnagyobb dicséret!
TörlésIgen, a hála Dreamyt illeti, ő találta ki a projektet ! :)
Szuper, hogy jó páran kijutunk Bécsbe. Majd ott szerveződünk a várakozás alatt! :))
Puszi: Becca
Úúúúú.
VálaszTörlésMost ezt tényleg elolvastam vagy csak álmodom? Olyan tökéletes lett, hogy még el kell olvassam vagy tízszer, hogy felfogjam mennyire jó. Mondjuk már elolvastam vagy ötször, mégis ugyanolyan hatással van rám, szóval inkább csak megyek és meghalok.
Ezt a kommentet vagy hússzor olvastam el, annyira tetszik! Az " inkább csak megyek és meghalok." annyira kifejező, hogy az valami hihetetlen.
TörlésIMÁDLAK, csak sajnálom, hogy még egy keresztnevet sem írtál:(((
Kinyíródtam. Ennyi volt. Kész. Vége. Ennyi volt az életemnek.
VálaszTörlésKinyírsz
Megölsz
Gyilkos
Gyáááá *-* imádtam,IMÁDTAM IMÁDTAm :) köszönöm,hogy olvashattam <3
Ez de aranyos komment, imádom!!!
TörlésNIncs mit, nekem öröm, hogy tetszett. Bevallom, nem számítottam ilyen fogadtatásra, de ilyenkor mindig nagy a késztetés, hogy írjak még hármat :)))
Visszafogom magam, de lesz még hasonló.
Puszi: becca
IMÁDOOOOOM ^^
VálaszTörlésÉDES VAAAAAGY!!!
TörlésKöszönöm . xxxBecca
Szia! :)
VálaszTörlésBár nem igazán aktívkodom nálad, egyszer már írtam a MTF blogon, onnan talán emlékezel, de nem baj, ha nem. Virág barátnője vagyok, csak én írok is :D
Szóval. Gondoltam elolvasom, lesz, ami lesz. Nekiültem és bumm! Magába szippantott. Azt hiszem, az első reakcióm az volt, hogy "apa, kérlek most gyilkolj meg", ő pedig csak nézett, és nem értett semmit. Nem vagyok oda a Larryért, de ezt tényleg imádtam. Határozottan a kedvencem lett. Bár Narrys vagyok határozottan, én magam is írok Larryket, így nem idegen tőlem, de ilyet még nem olvastam. Szóval szuper volt.
Kedves Loraa:)
VálaszTörlésIgen, emlékszem rád, hogy mikor a szexjelenet volt, akkor Virág mondta, hogy ez neki is sokk volt, mire beleolvastál... :))
nagyon örülök, hogy ezt, a nem kicsit hosszú kisregényemet elolvastad...és az igazán boldoggá tesz, hogy szeretted is.
Nem tudtam, mit fogtok szólni, egy ilyen hosszú akármihez, de aztán kiderült, hogy nagyon sokan szerették, és pont azért, mert egy egész történet volt, ahol nem kellett várni a folytatásra, de nem one shot, mert arra én képtelen vagyok, ha nem építhetem fel legalább kezdetlegesen a karaktereket.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét vetted a fáradtságot és írtál nekem.
Nagyon jól esik!!!
xxxBecca
Itt vagyok és elolvastam végre a nagy rohanásban!:)
VálaszTörlésHol is kezdjem?
Az eleje tündéri volt, Harry, Niall, a kiskölykök, a kimázolt Louis...:) Végig mosolyogtam, aztán kezdődött a már jól ismert fülledt erotika... ahol jöttek a szokásos: Jajj!, Tejóég! Jézus! Anyám! stb.-gondolatok, amik ellepték az agyam, mert ismét hihetetlenül hoztad át a betűkön keresztül a szexualitást.
Aztán a végén ezeknek a gyagyásoknak az őrlődése...:)
Rengeteg helyen nevettem el magam, hiszen a humor része is zseniális volt!:)
Összegezve:
Ismét frenetikusat alkottál, alig várom a Lrry Xmast:D A történet tökéletesen felépített, kellően magával ragadó, imádtam!:)
Még sok ilyet!<3
De aranyos vagy !! <3<3 A karácsonyi finisben volt időd olvasni???? Szupervumen lehetsz :))
TörlésKöszönöm a dicséretet, nagyon jól esik.... jó, ha pihenteted a szemed, mert karácsonykor el fog fáradni, remélem :)))
Puszi: Becca
Csodálatos történet! Imádtam!😍
VálaszTörlés